Az bizonyos, hogy az átlagnál kisebb szociális érzékenység szorult belém s a jót tenni inkább közvetett módon érvényesül nálam emberi ügyekben. Ha viszont már sajnálni kell valakit Haitin, akkor nem azokat, akik…
Az bizonyos, hogy az átlagnál kisebb szociális érzékenység szorult belém s a jót tenni inkább közvetett módon érvényesül nálam emberi ügyekben.
Ha viszont már sajnálni kell valakit Haitin, akkor nem azokat, akik meghaltak, hanem a túlélõket, akiknek majd újjá kell építeni az országot illetve a saját életüket is. A halottakon nem lehet segíteni már, ezért kár is felettük sajnálkozni... Aki megmaradt, kénytelen lesz együttélni a saját veszteségeivel egy olyan országban, amely nem a politikai és gazdasági stabilitásáról híres. Talán e katasztrófa hatására ez megváltozhat.
Lehet persze arról is vitázni, hogy kik felelõsek azért, hogy emberek százmilliói élnek olyan természeti környezetben, ahol bármikor, bárhol bekövetkezhet egy hasonló léptékû katasztrófa. Nemrégiben írt itt valaki a nápolyiak alatt fortyogó katasztrófa lehetõségérõl. Láttál egy nápolyit is elmenekülni, amióta a geológiai felmérések nyomán nyilvánvaló lett a veszélyhelyzet, csak mert ott a Vezúv? Szerintem egyszerûbb tudomásul venni, hogy ilyen-olyan okoknál fogva elkerülhetetlen egy csomó vészhelyzet, s alkalmazkodni a lehetõségekhez, mint utólag sajnálkozni. Azonban az ember egyelõre nincs a kihalás szélén, túlélt már számos, ennél sokkal nagyobb katasztrófát is, közte olyanokat, amelyeket saját maga hozott létre. Sokkal jobban tudok sajnálni egy ártatlan 18 éves srácot, akit elküldenek háborúzni valami ismeretlen hatalom védelmében, mint olyanokat, akikkel a természet végez.
Haitin éltek emberek az európai hódítás és az oda behurcolt feketék elõtt is, õk ugyanúgy ki voltak téve a törésvonalak szeszélyeinek, mint a mai lakosok. Mégse földrengések miatt tûntek el, hanem a kapzsiság miatt. Ahogy a mostani áldozatok se direkt módon a rengés áldozatai, hanem azé a kapzsiságé, amely odavitte és ócska betonépületekbe kényszerítette az embereket. Olyat még nem hallottam, hogy valaki abba halt bele, hogy a paticsfalú, pálmalevél tetejû kunyhója rádõlt. Kicsit túlnõttük a lehetõségeinket, ez van. Ennek vannak áldozatai földrengések nélkül is, legalább annyian naponta, mint amennyien Haitin meghaltak e rengés miatt. Csak autóbalesetben naponta 3000 ember hal meg a világon, ez évente 1,095 millió fõ. 2009-ben földrengés miatt 1783 fõ halt meg az USGS szerint a világon. Tessék összehasonlítani...
Kissé arréb sodródott a homouszion és -iuszion jelleget öltõ "csak" szócska keltette pohár vízben kavargó parányi témaviharunk...de ez végül is nem baj... de ne feledjük a lényegi gyökereket...akárhogy is áll, a tudomány embere bennem(!) elsõ blikkre mélyen hallgat minden, a lineamensek felett érzett geológiai szakérdeklõdésem ellenére, amíg betontömbök alá szorult jajgató emberi sorsokat látok..épp mert elsõsorban ember vagyok, akiben még érzelmek is vannak és aki nem fél azoktól...hogy a halottak felett kell e sajnálkozni vagy sem, ez messzire vezetõ kérdés..általános közhely az itt maradottaknak sokkal rosszabb..de ezért én személy szerint az idõ elõtt elhaltakban mindig sajnálom a lehetõséget, a jelent, a múltat és a jövõt, még ha oly sötét is, mint a haitin élõk többségének, mert a reményt mely mindannyiunk egyetlen valóban nem devalválódó kincse, õk már végleg és örökre elvesztették, oly sok minden egyéb evilági apróbb vagy nagyobb csoda mellett, amit nevezhetünk csupán Életnek is..egy valamiben azonban egyetértünk és érdekes módon ez is a reményhez kötõdik...reménykedem benne, hogy ez a természeti katasztrófa ráirányítja a mi jóléti létünk figyelmét egy országra, melynek lakosai, nagy részt kollektív önhibájukon kívül, emberhez méltatlan körülmények között pergették mindennapjaik, egy társadalmi-gazdasági káosz pengeéles peremén egyensúlyozva..talán mozdul valami, talán a média több figyelme lök valamit elõre... talán..talán..bár ez irányú szkepticizmusom sajnos inkább áll a realitásokhoz közel..de reménykedjünk közösen..mert az jó..
bár nem érintettem dolgoknak ezt a vetületét, de a Nápolyi és Haiti közti ez irányú párhuzam kicsit sántít nekem..a haitii civilizációval és annak korai történetével ellentétben jóval összetettebb, struktúráltabb, bonyolultabb, rétegzettebb, nevezzük csúnyán "fejlettebb" civilizáció élt és él együtt évezredek óta egy jól látható, detektálható, megfogható, tapasztalható veszéllyel, mely az ott élõk szociókultúrális örökségében 100%-an manifesztálódott és tovább adódik szavak,tanítások nélkül is.. elég csak a Vezúv krátereire nézniük....Nápoly és a vulkán már a nápolyiak elõtt ott lakó nációk életében összekötõdött..ott ez a normális..egy törésvonal nem megfogható empirikus úton, ha random jelleggel reng alattad a föld azt egy korai õslakos vajmi kevéssé tudta hogyan megfogni, együtt járt néha a szigettel való léttel, de nem megfogható és nem tornyosult a mindenapok fölé meghatározó erõvel...a nápolyiak ráadásul oly annyira nápolyiak, még az álatlános Forza Italia mentalitáson fölül is, hogy ha egy hot spot vulkanizmus közvetlen tetején is laknának akkor se költöznének egy centivel sem odébb..pl. egy gyakorlatias skandinávval ellentétben
..az emberi sorsok katasztrófái között pedig nem tudok kartéziánus eszmeiségû mérleget felállítani... kit jobban és kit nem annyira...a végeredményt tekintve édes mindegy, hogy egy cunami szaggata sorsot vagy egy levágott jobb kezû nyugat-mauritániai fiatalkorú sorkatonát nézek..emberi nyomorúságot látok a mérlegen, amelynek tányérjai ugyanúgy állnak...
és végül abban sem érzek köztünk különállást, hogy a természeti katasztrófák által szedett áldozatok és az emberi civiliációnk sötét oldalainak áldozatai között mekkora számtani különbség áll..egyetlen átfogó tekintet az európia történelem értelmetlen háborúinak végtelen sorára és a csatatereket betöltõ halottak számát, csak a jura kori meteorbecsapódás megismétlõdése tudná most egyedül überelni..közben arról a parányi tényrõl sem megfeledkezve, hogy a jólétiségünk fenntartásába vetett mérhetetlen energia, melyet nagy részt élõsdi módon épp ilyen haitii világoktól vonunk el (lsd ökológiai lábnyom fogalma), milyen exponenciálisan növekvõ nagyságú civilizációs ártalmakat, betegségeket, lelki devianciákat gerjeszt, mely
orkán erejû viharként ostrozza megérdemelten, az alapjaiban vaknak nevezhetõ emberiség jólétben élõ jó részét (tisztelet minden kivételnek)...igen, még az USGS adatai sem kellenek ahhoz, hogy lássuk... elég csak arra gondolni mennyien rettegünk az erdõbe bemenni egy kullancs nevezetû kis lény miatt, aki országos szinten hazánkban 1-2, de 10 alatti áldozatot szed, s melyre az immunitás nagy részét épp az erdõjárással szerezhetné meg az ember...miközben egyetlen közlekedési eszközön, pl. a kifejezetten veszélyes üzemnek számító autóba beülve se merül fel bennünk, hogy az aggresszió,a hülyeség és a bunkóság meg a gázpedálba feloldani kívént frusztrációk és önértékelis zavarok ellen legalább akkora médiacirkusz mentén kellene védõoltást kapnunk..mivel évente csak hazánkban 1000-es számokban mérhetjük a halálozási tendenciát..
Messze kalandoztunk..egy pártatlan moderátor erre jár joggal teszi kommentjeinket lapátra

..de lám, egy oly csodás tudománynak, mint a földtannak is meg van a maga meszire vezetõ emberi sokrétûsége..