Van. Boj is az, majd biztosan ír róla. Kedvelõ még mindig vagyok, gyûjtõ sajnos már nem.. de ennek története van. Kb. 12-13 évesen kezdtem el gyûjteni õket, azután, hogy egyszer egy kedves ismerõs családnál jártunk…
Van. Boj is az, majd biztosan ír róla.
Kedvelõ még mindig vagyok, gyûjtõ sajnos már nem.. de ennek története van. Kb. 12-13 évesen kezdtem el gyûjteni õket, azután, hogy egyszer egy kedves ismerõs családnál jártunk látogatóban Debrecenben. Az apuka szenvedélyes, komoly kaktuszgyûjtõ volt, egy tízemeletes panelház tetején nevelte a több száz növényt. Felmentünk, és választhattam néhány szépet közülük. Otthon aztán szépen nevelgettem õket, idõnként kértem egy-egy újabbat névnapomra, miközben nagymamámat is megfertõztem a kaktuszozással. A kaktuszaimnak azonban soha nem volt igazán jó, állandó helyük, mint mi magunk, sokat "vándoroltak" õk is, lépcsõházból ablakok közé, erkélyrõl garázstetõre, egyszóval rengeteget kellett törõdni velük, esõ elõl rohanni haza letakarni, stb. A viszontagságok, sérülések, elfagyások ellenére az állomány csak nõtt, a csúcsot kb. 100 példány (30-40 faj) jelentette, 1996-1997 körül (néhány igénytelenebb fajt vegetatív módon szaporítotam). A legkedvesebbek a Debrecenbõl kapott Gymnocalycium-fajok (pl. a G. quehlianum) voltak, gyönyörû virágokat hoztak, és õk bírták a legtöbb ideig, de 2000-tõl, amikor sokat voltam távol itthonról, fokozatosan leépült az állomány, pár éve az utolsó kaktuszom is kipusztult.. Még ma is fájó, emlékezõ szívvel gondolok sok szép, alakgazdag szukkulens növényeimre. Néhányuk azonban még a "végzet" elõtt átkerült nagymamámhoz, akinek verandáján kiváló telelõ körülmények vannak. Késõbb majd mutatok róluk képeket.
Már korábban megnéztem a fotóidat, jó kis gyûjtemény ez, további sok sikert a nevelésükhöz!
Hello!
Nálunk sajnos csak én vagyok a kaktuszozással megfertõzve
Nekem is volt... Odavoltunk a Balatonon 2 hétre, és itthon(1. emeleti erkélyen) senki nem tudta gondozni locsolni a kaktuszaimat és az egyik kedvencem az opuntia microdasys-nek leestek a friss talpjai. (Emlékszem a legnagyobb forróságok voltak. Balatonon 33-35C míg Szegeden 38C fokok voltak.) Majd elbírtam azokat dugványozni nem az volt a baj, hanem, hogy nemtudtam a teleltetését több kaktuszomnak se megoldani. Csak, ami megtetszett azokat vásároltam régebben. Semmitse tudtam róluk. Na mindegy. És akkor, szóval télen szépen kifagytak. Azóta csak biztosan fagytûrõ kaktuszokkal próbálom a gyûjteményemet szaporítani az erkélyen. Hisz nemtudok neki téli takarást biztosítani. Ez pedig nagy hiba.
Az elsõ télálló kaktuszomat(opuntia humifusa) még loptam úgy 5-6 éve egy földszint emeleti erkélyen voltak elburjánzva és télen csentem el pár talpat puszta kézzel. Keménnyé voltak fagyva és a kezeim is tele lettek tüskékkel. De megmaradtak, mert nagyon szívosak. Szóval nekem ezután kezdõdött az igazi télálló kaktusz szeretetem, gyûjtésem.
Kb már 3 éve nem pusztult ki egyetlen növényemse, amióta sok-sok információt megtudtam róluk a neten és vásárolt könyvekbõl.
Páran már akartak kérni tõlem és kaptak is pl. télálló kaktuszokat, de sajnos elkell magyarázni ez embereknek, hogy ezek másak, hogyan is kell nevelni. Volt aki felfogta, hogy kell neki a hideg a tavaszi virágzáshoz, de egy nagyon apró cserépben nevelgette és picike hajtásokat hozott. Valaki meg alig locsolta és télen bevitte a lakásba. Az egyik legeslegrosszabb megoldás, hisz a kaktusznak teljesen felborul a vegetációs idõszaka. Szóval még télen is kapta a meleget és a locsolást, és nemtudott megeddzõdni télen.
