Nincs meg a "Vadregényes erdőtáj - a Börzsöny", és ahogy látom, csak előjegyezni lehet, ha tudsz keríteni, akkor érdekel.
Téli időszámítás - Október 25-én óraátállítás
Hasznos linkek
Igazából fogalmam sincs már...:)Mivel pesti gyüttmentek vagyunk (a X.-ből és a XIII.-ból), és akkor még csak 10 éve volt meg a ház, így abban az időben főleg csak hétvégéztünk Pallagon, Nola Pesten dolgozott, én meg…
Igazából fogalmam sincs már...
Sőt, ha már visszarévedünk párás szemekkel azokba a régi igazi március végi börzsönyi telekbe, akkor 2008. március 20-24 közötti időszakot nem lehet überelni (sem elfelejteni), az elmúlt 32 börzsönyös évemre visszanézve, az biztos.
Remélem otthon díszhelyen van a könyvespolcon a Vadregényes erdőtáj - a Börzsöny című, szerényen 600 oldalas tájmonográfia kiadványunk, így csak le kell emelned és a Börzsöny éghajlata fejezetet felütnöd, lesz benne két kép azokról a március végi a napokról. 2013 a fasorban sem lehetett ahhoz képest.
Erről a kötetről beszélek: Link
Ha még sem, akkor szólj és kerítek egyet valahogy. Kötelező olvasmány a Börzsönyösöknek és a nem Börzsönyösöknek egyaránt .
Myloh nicknéven többek által jól ismert, régi Metnetes, volt királyréti erdész kollégám és barátom egyszer csak hívott 20-án, hogy olyan extrém méretű pelyhekkel megáldott hóömlés van, amit még az életben nem látott a Börzsönyben, a szolgálati lakásból Királyréten nem látja az út túloldalán emelkedő Vár-hegy alját sem. Nem túl széles az út. Persze az akkori észlelési naplóban is benne volt.
Íme az egyik kép a könyvből, az ő fotója. Régi kompakt gép volt, így, ha akartad, ha nem szépen dátumozott.
Pár nappal később nekivágtunk felderíteni a terepet a sorozatos hasonló hóömlések után, a szolgálati Mitschu Pajeroval, a Szén-patak völgyi feltáró úton (ma Hangyás-bérci makadámútnak hívják), fel a völgyfőig, a főgerinc alá. Teljesen szűz, töretlen vastag hópaplan csodában haladtunk. Lassan, de biztosan. Kb. a Hárs-bérctől kezdődően már olyan 50-55 cm vastag hóban túrta a havat a gép gallyrácsos orra, csak úgy surrogott az alváz, pedig nem kis hasmagasságú járgány volt. Nem volt más csak előre, mert ha megállunk felfele, elakadunk és menni akartunk amíg csak a Pajero bírja. Így nézett ki a táj:
Ez már valahol 800 méter körül volt, az ún. megye határon (Pest-Nógrád), a Szabó-kövek gerince alatt. Gondolom nem kell kommentálni.
Innen már lejt az út Magas-Tax felé és az a rész nem egy leányálom, pedig Myloh se akkor kezdte a terepjáró vezetést kemény terepen, de úgy döntöttünk jobb, ha megfordulunk, mert az ajtón bedőlt már a hó, ha kinyitottuk.
Az Y fordulásnál azonban elakadtunk a mély hóban és a gép csak kapart, hiába volt 4x4, diff zár és amit akarsz. De "erdész gyerek sose kesereg" tartja a mondás, így lapát hiányában kézzel és ún. beütő kalapáccsal (nem igazán hólapátolásra kitalált erdész eszköz) túrtuk, kapartuk ki a kerekek alól a havat, a zúzott köves makadám alapig, hogy a meginduláshoz legyen valami tapadás. Szép munka volt.
Hát így, ilyen volt ez anno dacum...jó volt megélni, és hogy megadatott még ezeket látni...
Az már csak koktélmeggy a tortán, hogy a tél végén, ami a Magas-Börzsönyben március közepét-végét jelentette, pl. a Nagy-Mána gerincen teljesen általános volt, hogy két méter magas, beton keményre fagyott, rétegesen szó szerint üvegesre firnesedett (!!!) hófúvásyomok emlékeztettek, milyen vad időjárás uralkodott odafenn hébe-hóba. Lásd alább, ami már már saját fotó. Szitnén benne van a monográfiában.
Hát így volt, szép volt...és még hosszú lenne az egykori börzsönyi téli, vagy éppen tél végi mesék sora...
