Ha már a társalgóba bedobtam egy képet 2017 januárról, akkor hozok már ide többet is. Nekem életem élménye volt akkoriban, pláne, hogy ott is laktam Vonyarcvashegyen. December végén indult a jegesedés és február…
Ha már a társalgóba bedobtam egy képet 2017 januárról, akkor hozok már ide többet is.
Nekem életem élménye volt akkoriban, pláne, hogy ott is laktam Vonyarcvashegyen.
December végén indult a jegesedés és február elejéig, közepéig kitartott.
Éjjel horrorfilmekbe illő hangokkal a településen, a brutális nagy rianások miatt.
Valahol fél méter körül volt a max jégvastagság, de gondolom lehetett az több is egyes helyeken.
Keszthelyen a strandon traktorral!! tolták le a jégről a néha hulló pár centi havat, hogy tiszta legyen.
A nyugati medencében szép egységesen fagyott be a tó, úgyhogy nem volt határ, simán át tudtunk korizni Keszthelyről Balatonedericsre és társaira.
Olyan szabadságérzetem még sípályán se volt soha.
Na de akkor a képek:



Az "óriás" 



Úgy bizony, egy különleges csoda volt. Tömeg korcsolyázott mindenütt. Aztán, amikor elég vastag lett és megúntuk a korizást, akkor nekivágtunk átmenni a tavon.
Olyan volt, mintha betonúton gyalogoltunk volna, meg se roppant a jég alattunk. Nap, mint nap jártunk át Csopakra vagy Füredre. Ittunk egy forralt bort, aztán vissza. Egy alkalommal még a siófoki meteorológia vezetője is velünk tartott egy darabig, igaz ő nem Csopakra, hanem Almádiba ment át aznap.
Csopak felé volt egy nagyjából 500 méteres rész, ahol nehéz volt menni a befagyáskor összetorlódott jég miatt, de Füred felé ez jóval rövidebb szakasz volt.
Tényleg elképesztő időszak volt: hol hideg ködben, hol napsütésben jönni-menni a végtelen jégmezőn.... Kérem vissza!