A lentebbi esetben azokra az esetekre tért ki a vizsgálat, amikor "kiugrást" tapasztaltak. A kiugrás alatt az értendõ, hogy egy-két futásnál, egy-két napon, a több napra elõre szóló elõrejelzés drasztikusan eltért a…
A lentebbi esetben azokra az esetekre tért ki a vizsgálat, amikor "kiugrást" tapasztaltak. A kiugrás alatt az értendõ, hogy egy-két futásnál, egy-két napon, a több napra elõre szóló elõrejelzés drasztikusan eltért a valóságosan bekövetkezettõl, de más modellek jól jelezték elõre.
Ha maga a modell lenne rossza, akkor értelemszerûen ekkora tévedés máskor is elõfordulna, nagyobb gyakorisággal és szinte szisztematikus lenne a hiba. Mivel errõl nincs szó - hiszen az elmúlt hónapokban volt, hogy a GFS 00Z verte az 5 napos elõrejelzésben (is) az ECMWF-et -, így valószínûleg nem a modellben kellett keresni a hibát, mindinkább a kezdeti mezõk összeállításának módjában, az analízis mezõk szerkesztésében és azokhoz befutó adatok minõségében. A vizsgálatból kiderült, hogy ha a "fake" felszállási adatokat, illetve repülõgépes méréseket használták fel és az ECMWF-es "analízis szerkesztést" alkalmazták javult ugyan a helyzet, de még mindig elmaradt az elvárthoz képest. Ebbõl lehetett, tudni, hogy nem csak az analízis elõállítás módjával lehet gond (vagyis attól, hogy ECMWF analizis technikát használnának nem lenne szuperebb minden, csak picit), hanem magukkal a rádiószondás, repülõgépes, sõt még talán a mûholdas mérésekkel is.
Egy szó, mint száz, egyes alkalmakkor feltehetõen hibás "adatcsomag" kerül a bemenõ adatok közé, továbbá az analízis ettõl lehet megkergül és így (is) rossz kiindulási mezõ készül.
Persze itt most apró mérési hibákról lehet szó, vagy más olyan kis hibákról, amelyek valószínûleg csak speciális idõjárási helyzetben buknak ki, vagy más jellegû hibákról lehet szó.
Ez nem égõség, ez nem gáz a modell számára - hiszen nem a modellel van a baj.
Továbbá a GFS "megbízhatósága" az angol (UK) modelléhez hasonló és csak alig marad el összeségében az ECMWF-étõl. Ami, mint tudjuk teljesen más felbontássú, mind vertikálisan, mind horizontálisan - finomabb. Ezt azért nem ártana nem elfelejteni.
A fenki kiugrásokból való téves elõrejelzési információk leszûrûsének elkerülése véget tanácsos a multi-ensemble rendszereket használni bizonyos idõtávon túl (ez egyes esetekeben már 3-4 napnál kezdõdik, de 5 napon túl /120 óra/ minimum tanácsos már ENS átlagot is figyelni, ha nem is több futásét).
Igen, most hogy utánaolvastam tényleg ezekre a kiugrásokra tett jótékony hatását vizsgálták, és nem fõként "sima" eseteknél. Végül is azt kihozták, hogy nem csak az analízis összeállítás menete, hanem a mérések korrekciója is jobb az ECMWF-nél (egy kicsit), ráadásul ahogy írtad, még a felbontás is, bár mielõtt 2006 elején áttértek 0.5 fokról 0.25 fokos felbontása, azelõtt is úgy tudom rendre jobb volt.
Mondjuk nemrég mintha azt olvastam volna, hogy az ECM még a NAM ("North American Mesoscale") modellnél is jobban teljesít, pedig az 12km-es felbontású (igaz, regionális).
Összességében tényleg az lehet, hogy az ECMWF mindenben jobb egy kicsit, és ebbõl kijön egy nagyobb kicsi.
Ráadásul ha magával a GFS-el mint modell algoritmussal nincs nagy baj, az bizonyos szempontból mégis gáz.
Lehet hogy béna hasonlat, de ez olyan lehet mint a forma1-ben, amikor egy csapat úgy érzi, hogy jó és gyors az autójuk van, de a többiek mégis gyorsabbak. Ez az egyik legrosszabb, ilyenkor kell a legtöbbet dolgozniuk, mert meg kell találniuk, hogy mit fejlesszenek még, és hogyan.
