Vagy nyolcéves lehettem, kaptam valakitõl tíz méter mipoláncsövet. A konzervdoboz telefonból kiindulva, átvezettem a csövet két szoba között, a csõ két végén tisztán hallható volt a beszéd. Mélyen elszomorodtam, amikor megtudtam hogy a "vezetékes szócsövet" a telefon elõtt már "feltalálták" és széles körben alkalmazták
Persze a "cukorspárga-telefon" is jó volt, ha kellõ hangerõvel kiabáltunk, csak meghallotta a másik fél
A "spárgás" kivitel két szoba között, bezárt ajtón át sehogy sem mûködött, vajon miért A csõ ötlete csak kísérlet volt, fényesen bevált Még "csörgött" is, ha a csõ végére sípot tettél és belefújtál a másik végén. A "vevõ" oldalon leszedték a sípot és a csõbe beszéltek 