Földtan

Meteorológia és társtudományai 5 470 hozzászólás
#526
Noli írta #524

A Katla VEI 4-5 körüli kitörésekkel szereti produkálni magát, ám elsõdlegesen a jég alatti volta miatt kedvelik kevéssé más társainál... Csúnya áradásokat csinál, emellett robban, szór. A legutóbbi komoly kitörése…

Legalább 14 km-es volt az 1918-as Katla kitörési felhõ. (Larsen
2000) forrás: Link 471. old (PDF)

beillesztett kép


#523
Salo írta #522

Elképzelhetõ lehet, ám az ilyen fajta vulkánokra (óceánközépi hátságok) inkább a lassú, kis intenzitású, ám rendkívül hosszú ideig tartó kitörések a jellemzõek. De általában egy-egy nagyobb kitörés szinte mindig…

Így igaz, bár azt is hozzá kell tenni, hogy Izlandon nem csak az a tipikus driftesedéshez kapcsolódó bazaltvulkanizmus van jelen, hanem egy erõsebb köpenyfeláramlás is besegít. Gyakorlatilag ezért létezik maga a sziget is. Ezért néha erõsebb kitörések is bekövetkeznek, ami már önmagában is befolyásolhatja az éghajlatot. A hosszantartó kitörés éghajlatmódosító hatásához meg elég csak egy példa: Laki, 1783-84
#521
Elképzelhetõnek tartjátok, hogy a Katla-vulkán a közeli jövõben olyan erõteljes paroxizmussal (hamuval, gõzökkel, törmelékkel és kén-dioxiddal) fog kitörni, amely hatással lehet az északi félteke hõmérsékleti és csapadékviszonyaira?