Vácott is érezték, egy ismerõsöm pont ott tartózkodott és õ írt sms-st, hogy érezték. Mit mondjak, még most is a rengés hatása alatt vagyok kicsit, egyszerûen félelmetes volt ahogy a falusiak bepánikoltak. Mindenki…
Vácott is érezték, egy ismerõsöm pont ott tartózkodott és õ írt sms-st, hogy érezték.
Mit mondjak, még most is a rengés hatása alatt vagyok kicsit, egyszerûen félelmetes volt ahogy a falusiak bepánikoltak. Mindenki kirohant az utcára és egymást túlkiabálva mondták a magukét. Aki tudott telefonált. Nagyoroszi ismerõsöm szerint az ottani mobil átjátszó-toronynál valami meghibásodhatott mert a 20-s telefonokról nem lehetett hívást kezdeményezni és több vezetékes telefonról sem a faluban. Én pont az ágyon ültem, és a BK-t néztem, aztán egyszercsak megmozdult, majd elindult elõttem a gurulós dohányzóasztal, kilengett a csillár és koccoltak a poharak, felugrottam de kapaszkodnom kellett mert bizonytalan volt a megállás, olyan érzés volt mintha az elején még gyenge majd hirtelen erõs lökés jött volna egyik irányból a másikba. Átrohantam anyuékhoz és szóltam mindenki kifelé a házból, eközben az a borzalmas mély hörgõ hang hallatszott, olyan volt mintha ránk akarna szakadni a tetõ(elõször bevallom valami robbanásra gyanakodtam, vagy hogy beszakadt a tetõ). Kirohantunk az udvarra, egybõl néztük a házat nem történt-e esetleg valami baj, de szerencsre nem, ekkor már mindenki tudta ez földrengés volt bizony. Mikor elült a pánik, az emberek szétszéledtek, bementünk a lakásban és láttuk, a szekrényajtók nyitva, a vitrinis szekrényben pár magasabb szárú pezsgõs pohár feldõlve, képek elmozdulva a falon. Elmondhatom így már kissé lenyugodva félelmetes érzés volt átélni ezt a földrengést, semmihez sem hasonlítható érzés. Ilyen pánikba esett embereket még sosem láttam!
(Érdekes, akikkel tolmácsiak beszéltek váciakkal, azok közül senki nem érezte, pedig felsoroltak vagy 10-15 embert.)
"olyan érzés volt mintha az elején még gyenge majd hirtelen erõs lökés jött volna egyik irányból a másikba."
Hajszálpontosan ezt éreztük itt is.
Én elsõre is tudtam, mi van, felpattantam a székrõl, elindultam kifelé, amihez a szekrény elõtt kell elmenni. Na ekkor jött az erõsebb lökés, a szekrény meg megindult felém. Nem tudom, borult-e volna, de reflexbõl nekitámaszkodtam, s így(?) a helyén maradt.
Egy váza leesett a másik szobában. A faluban megrepedt egy vályogház fala (ami elvileg strapabíróbb!), meg két ablak kitört (állítólag, azt nem láttam). Sajnos sötétedett már, nem tudtam körbejárni, a fõúton a fölsõ kocsmáig jutottam el, tovább nem láttam értelmét. Ott nincs semmi külsõ kár a házakon. A gyárban történhetett valami, éjszakás mûszakban amúgy is kevesen vannak, meg annak kezdetén, amikor az eligazítások folynak pláne nem szoktak annyian kint dolgozni, mint most. Olyan kárrendezés feelingje volt, de nem derült ki, konkrétan történt-e valami.
Itt egyébként egyáltalán nem volt pánik. Kirajzott az utca, mint a felrúgott hangyaboly, de mindenki nyugodtnak tûnt, megszámolták a kéményeiket, aztán bementek.
A második lökésnek nagyon nagy hangja volt, attól ijedtem meg (meg a szekrénytõl), nem magától a rengéstõl. Az a hang tényleg hátborzongató, így rá gondolva nekem is libabõrös a hátam, de maga a rengés nem "rázott meg" lelkileg.