Mielõtt saját családi ;) földtanászunk ideér Norvégiából, egy kis háttérinformáció Gábris Gy. prof után szabadon... A Föld legnagyobb két kontinensre kiterjedõ törésrendszere a törökországi Iskenderuni-öböltõl indul és…
Mielõtt saját családi 
földtanászunk ideér Norvégiából, egy kis háttérinformáció Gábris Gy. prof után szabadon...
A Föld legnagyobb két kontinensre kiterjedõ törésrendszere a törökországi Iskenderuni-öböltõl indul és mintegy 5600 km hosszban a Zambéziig tart. E felszínalaktani képzõdmény afrikai része, a Kelet-afrikai árokrendszer, melynek képzõdése a harmadidõszaki szerkezeti és tektonikai mozgások következtében indult meg.(A madagaszkári leválás nem tartozik szorosan ide.Kréta korú történet, melyben a Gondwana szétdarabolódásának utolsó fázisa és a mai Dekkán (India) leválása és észak felé mozgása a kulcs.)Valójában az afrikai törésrendszer a Gondwana középidei szétdarabolódási folyamatának harmadidejû folytatása.Egy fejlõdésében megakadt, szárazföldön húzódó óceánközépi hasadékrendszer vagyis rift.A rendszer fejlõdése azonban nem egységes képet alkot, egyes szakaszai eltérõ utat járnak, jártak be.A riftesedés az árok egyes szakaszain ma is aktív.Pl. a Vörös-tenger alján már óceáni bazaltos kéreg formálódik.Máshol, fõleg a szárazföldi kelet-afrikai szakaszon , nyilván geodinamikai okok mentén, elakadtak a szétválási folyamatok.Jól látszik, hogy a topográfiai értelemben az oligocén óta meglévõ árok két oldalának távolsága e jelenség átlagos léptékeihez mérten viszonylag csekély, csupán 30-50 km.A képet bonyolítja, hogy az afrikai szakaszon egy transzform vetõ mentén, a törésrendszer kettéválva eltolódott,így alakulhatott ki, hogy van keleti és nyugati ága.Természetesen az árokrendszerben ma is folyik aktív vulkanizmus, de ez is a pl a pliocénban volt a leghevesebb intenzitású.
Ehhez túl sokat már nem szükséges hozzátenni.
Ahogy LAM leírásából is kitûnik, bizony gyakran elõfordul, hogy a húzóerõk nem elegendõek ahhoz, hogy a "repedés" (azaz a rift) tovább táguljon, és valódi óceán keletkezzen. Jó néhány ilyen félbemaradt riftesedés van a Földön. Pl. mielõtt az Északi-Atlanti-óceán az eocénre végleg kinyílt volna, elég sok helyen indultak kisebb-nagyobb riftedések már a jurától kezdve, amik azóta is megmaradtak keskeny ároknak. Pl. ilyen az Írországtól nyugatra lévõ Porcupine-medence, vagy az északi-tengeri Viking-árok. Emellett a Bajkál-tó sem véletlenül a világ legmélyebb tava, ez is egy óceánná nem tágult riftesedés árkában gyûlt össze.
Valószínû, hogy a mostani Kelet-afrikai-árok is tényleg meg fog rekedni ebben a stádiumban. A jelenlegi tendenciák alapján ilyen lesz a kontinensek helyzete 50 millió év múlva:
Link És 250 millió év múlva:
Link 
