A gammasugár-villám egy erõsen fókuszált sugár, csupán néhány fokos nyilásszöggel, ezért akár egy közeli szupernova-robbanás is megúszható gond nélkül, és egy távoli is gondot okozhat. Kiegészítésként az elõzõhöz még…
A gammasugár-villám egy erõsen fókuszált sugár, csupán néhány fokos nyilásszöggel, ezért akár egy közeli szupernova-robbanás is megúszható gond nélkül, és egy távoli is gondot okozhat. Kiegészítésként az elõzõhöz még annyit, hogy létrejöttéhez egy speciális szupernova-robbanásra, egy ú.n. hipernovára van szükség. A hipernova a szupernova egy "elméleti" típusa; egy hihetetlen tömegü csillag, mely pályafutása végén magába omlik. Ebben az esetben azonban a csillag magja minden átmenet nélkül egy fekete lyukká omlik össze; ennek hatására a pólusain egy extrém energiadús plazma-jet lép ki, közel fénysebességgel. Ezek a plazma-jetek hatalmas dózisban adnak le gamma-sugárzást, jelenleg ezzel van magyarázva a gamma-villám létrejötte.
Kösz a választ!
Akkor ha jól értem ezek a speciális szupernóvák csak egy kisebb (vagy nagyobb) részét alkotják ezeknek a "csillag elhalálozásoknak". A szupernóva mint jelenség sem minden csillag utolsó stádiuma, de ezt nyilván sokan tudják, csak bizonyos méretû (a mi napunknál legalább 5-6-szor (?) nagyobb tömegû) csillagoknál játszódhat le ez a folyamat. Ezeknek egy része a hipernóva? Ezek akkor nem is fényesednek sokszorosukra, hanem egybõl összeroskadnak? Ezt a gondolatot tovább folytatva akkor nem látunk nagy fényességet, csak jön a "gamma" észrevétlenül? Ilyet én sem kérnék, nem erre gondoltam...
Milyen arányt képviselnek a hipernóvák a szupernóvák között? Van erre valami adat?
