Bioszféra

Kis mellékszálként meg a méhlegelős témára is felülve, a tízker déli fele kifejezetten sok zöldfelülettel bír, gyakorlatilag "hozza" az általad írtakat (kivéve talán a fecskék, bár vízfelületek közelében velük is találkozni, de ők távolabbról járnak ide kifejezetten a víz miatt; illetve egy-két fajban van még "elmaradás"). Az Újhegyi-tavon (=Guttman-tó; ami azért finoman szólva sem egy természetközeli vizes élőhely, konkrétan 30 méterre a partjától csörömpöl egész nap az egyik legforgalmasabb fővárosi autóbuszjárat) simán fészkel a vízityúk, de szűk hónapja még egy csörgő réce hímmel is találkoztam. Sőt, kissé kitekintve, két hete a járókelőktől szó szerint fél méterre rakta éppen tojásait egy mocsári teknős.
Közben eszembe jutott a csóka, mint bohókás kis urbanizálódott madár, Szegeden figyeltem fel rájuk először, de mindenütt ott vannak. Egy dolmányos pár napja "támadta meg" a kutyát sétáltató páromat, gondolom "rossz helyre" tévedt... A kis fakopáncsok konkrétan a panelek szigetelésébe is vájják a lyukakat, olyan hangja tud lenni ahogy megsorozzák, mintha géppityuval lőnének... Az egyik fészekalj amúgy éppen egy járda feletti faodúban hangoskodott pár nappal ezelőttig, de már kirepültek... A zöld küllőn szoktam meglepődni, egészen gyakran látom sasszézni, pedig - elvileg - félénk madárról van szó, ahogy búbos banka is akad, főleg a csendesebb időszakokban.
Szóval ha csak egy kis teret is kapnak az alkalmazkodóbb fajok így vagy úgy megtalálják a helyüket a városokban is. Élni és élni hagyni...
Persze nincs párja annak, amikor hazaérve az Ipoly-völgyben mindenféle-fajta állat-növényvilággal találkozik az ember.