Amikar 30 éve tanfolyamra jártam, miatt a megváltozott jogszabályok minden korábbi ellenőrnek újra tanfolyamra kellett járni és vizsgázni. Egy anyóka, akihez korábban hordtam a gombát, velem együtt vizsgázott. Amikor…
Amikar 30 éve tanfolyamra jártam, miatt a megváltozott jogszabályok minden korábbi ellenőrnek újra tanfolyamra kellett járni és vizsgázni. Egy anyóka, akihez korábban hordtam a gombát, velem együtt vizsgázott. Amikor vizsgált, és olyan gombához jutott, amit nem ismert, magabiztosan mondott egy hülye gombanevet, még ha rendszertanilag sem volt köze a hozzá, és kidobta az adott gombát. Ő közepesre vizsgázott.
Egy oktatónk, egy fiatal harmincas gyerek egyszer nagyot nőtt a szememben azzal, hogy azt mondta: nem tudom. Rendszertanilag meghatározta, hol is van a gomba. Mondta, hogy kéne hozzá mikroszkóp mindenféle pacsmagokkal, határozókulcs, meg mi értelme volna egyáltalán fajszinten meghatározni ezen a (gombavizsgáló szakellenőri) szinten, ha 95%, hogy ha még magyar neve sincs? Ő mondta azt is, hogy kétféle gomba van: Amelyeket felismerek és amelyeket nem. Amelyeket felismerek (legalább csoport szinten), azok között vannak ehetők. Ezek közé viszont nem tartoznak pl. a susulykák úgymond ehető fajai, mert minek reklámozni, hogy a súlyosan mérgezőktől nehezen elkülöníthető néhány fajban nincs méreganyag?
Az is igaz másrészt, hogy egy szakellenőr nem lehet bizonytalan, mert esetleg helytelen reakciókat válthat ki a páciensekben: Nem ért hozzá, bizonytalan az ellenőr, inkább kidobom a gombát - kisebb baj. Nem ért hozzá, bizonytalan az ellenőr, kidobja, lenyúlja az ehető gombámat - nagyobb baj.
Visszatérve arra az asszonyságra, akinek a gombászföldön kidobott gombája helyett ehetőt adtam, mondta, hogy olyan gombásszal eddig még nem találkozott, aki nem arra hajt, hogy a másik gombász orra előtt is letaroljon mindent, hanem az idegen gombásszal megosztja a leszedett gombáját.
Szerk: A lilatönkűnek és a laskának a környékünkön betett a száraz, szeles idő. Szarvason vagy három napja hajnali harmat sem volt a kocsimon. A hét végén körül nézek.
Lassan változik a világ, a gyerekeim meg még jobban. A 12 éves fiam úgy megsíratta a kivágott (lényegében halott) fűzfánkat, mint ahogy a legkisebb hétfőnként az oviba megy
