Július 18... Gondolkodás nélkül ugranék is oda az időben. Nem csak azért, mert talán már nem ebben az alföldi, száraz, ingerszegény katlanban kell élnem, hanem mert rövidülnek a nappalok és már csak néhány keményvonalas hete maradt a nyárnak. Ismét lehetne várni a hűvösödő, párásabb hajnalokat, amikor igaz csendben, visszafogottan, de már ősziesebb illatok lengik be a reggeleket augusztus végén. Majd lassan, de biztosan elkezdenének sárgulni és hullani a falevelek (rosszabb esetben az aszálytól). És lassan eljönne újra November. A TISZ tagok egyetlen évszaka, amikor ismét reménykedhetünk néhány órás megmaradó hórétegben, ami legalább ideig-oráig tompa csendet hoz, és eltakarja mindazt a mocskot, mely körülvesz minket nap mint nap... havazas