Pedig még az olvadó hó is élmény a hegyekben, amikor végre csörgedezik az összes kis vízfolyásos árkocska, élmény követni, ahogy összefolyik sok tíz kis csermely, aztán megérkezik a zúgó patakba… 
És milyen izgi és feladatos ilyenkor egy terepfutáson egy komolyabb patakátkelés, amikor tudod. hogy hátravan még 25 km a trackből és talán nem lenne jó térdig gázolva átjutni, de 5 perc keresgélês után rájössz, hogy nincs esély, ha haza akarsz jutni, nincs más hátra, mint előre.
És utána meg rájössz, hogy nincs ezzel semmi gond, csak túl sok aggódó szöveget kaptál gyerekkorodban az ilyenekről, meg se kottyan ez a szervezetünknek, csak persze menni kell és nem álldogálni vizes zoknival nevet