Szürke, párás-ködös idő van.

Tél van. Most (ebben az idényben nagyrészt) éppen ilyen tél. Valóban nem a legszebb tél.

De! Van kisebb-nagyobb csapadék, szitálás. Nincs, vagy alig van párolgás, telítődik a talaj (ugye emlékszünk még a tavalyi évre....), nincs folyamatos száraz-szeles délnyugati áramlás bömbölő szelekkel, nincsenek semmitérő száraz hidegfrontok (ugye még erre is emlékszünk....), így remélhető, hogy a természet nem a tavalyi kezdéssel vág neki az idei tavasznak.
Én is jobban szeretnék ismétlődő, nagy havakat, csikorgó hideget, de most nem ilyen telünk van. És nagy szerencsére nem is olyan, mint a tavalyi.

Csodálkozva olvasom a meleget, napsütést, "jó időt" remélő kommenteket.
Februárban ez a "jó idő". Nem szép, nem mesebeli, nem zsé-kategóriás hulladék amerikai romantikus filmbéli, hanem a természetnek "jó idő". 
Remélem, hogy jön még hideg, jön még hó és a természet ott marad, ahol ilyenkor lennie kell: nyugalomban. Remélem nem lesz korai rügyfakadás (ugye emlékszünk az elmúlt évekre....) és így talán nem lesznek ordenáré fagykárok. És ez jó lesz mindenkinek: a termelőnek és a felhasználónak is. Neked is, nekem is.  Mindenkinek. Remélem, hogy így lesz, én ennek szurkolok. 

Kinézek az ablakon: szürkeség, pára, borult égbolt, alig 6 fok, szélcsend, gyenge szitálás. Jó ez így, most ez kell.