Gyerekként életem legjobb hótaposóját éppen az 1986/87-es tél elején kaptam meg, 10 évesen. Akkor a szocializmusban borzasztó nagy ritkaság volt: Alp... márkájú. Na, azon a télen volt mit taposni... Az ált. iskolában negyedikesek voltunk, mindenki kilépett az órákon a hótaposójából, és papucsban voltunk. A szagoktól senki nem fintorgott. (Ma egyáltalán ismerik a gyerekek a hótaposó fogalmát?) Aztán a szünetek előtt egy-két perccel már mindenki készen állt, hogy rohanjunk kifelé a hóba. Semmi képernyő, online világ, legfeljebb egy-két debil nyomta még akkor is a quartz játékát, de max. egy-két fő iskolai szinten. A valóságban éltük az életünket.