Meteorológiai társalgó

Fagyzugok, hóleplek és egy igazi téli naplemente nyomában.

A második tétel: az odaút.
Ha már így karcol a reggel, akkor alkonyatra úgy igazítjuk a terepi menetet, hogy irányban legyen a régi pagony, és a Thomas Manntól kölcsönvett elnevezéssel: a  "Varázshegy. " 550-es csúcsa.. Legutóbb december közepén a ködtenger nyílt meg, nem teljesen e világi látvánnyal, az őskopár homlokáról. Idén pedig várhatóan ez lesz az utolsó igazi téli, kristálytisztának ígérkező naplemente. Ha hinni lehet a "havazásocskát" nagyobb bizonytalansággal (ide) előrejelző előrejelzésnek.
De borultság biztos lesz délutánra dec. 31-én. Most pedig kéken villan az ég, igaz fagyos, metsző szél lesz a nyitott hegytetőn. Kell a szélálló plusz külső kabát majd odafenn az biztos. Meg kb. minden ebben a száraz, hideg légtömegben. 
Decens módon, több kép, kevesebb szöveg. Indulás! Fel a hegyre. Már az "északi beszálláshoz" tartó oda út önmagában is érdekes lesz (már akit a mikroklíma varázsa érdekel), mert ilyenkor rajzolja ki a porcukor hólepel a lehető legjobban, a különféle kitettségeken keresztül-kasul, fel-le kanyargó üzemi úton, a fagyzugokat. Ez pedig egy erdésznek az erdőben mindig fontos termőhelyismereti tényező. Többek között.

A Nagy-Sas-hegy vonulata, 600 méter felett emelkedik. A látvány pazar, bár régen ez március eleje volt. De sebaj. Majd az Érsek-tisztáson, ott a jobb felé meredeken húzódó gerinc tövében, jó 200 méterrel lejjebb lesz mit nézni.   

Itt nem lehet csalódni. A Nagy-Sas-hegy északnyugati árnyékában ide sose süt be a nap. A nyeregponton lévő rakodó igazi fagyzug. Ha csak lepel is, de itt több napig megmarad, ha máshol már nyoma sincs. Hó.Nézni is jó ilyen ínséges időkben. 

Tovább csak szakszemélyzetnek. Zárt üzemi út. A Vetett fű egykor képeslap szépségű - különösen télen - lucfenyvese  2025-ig bírta a klímaváltozást. Az 1960-as évektől köszönte remekül meg volt. Az utóbbi tíz évben viszont már csak szenvedett, száradt, ette a szú és a hetvenhét féle nyavaja. Nyeshettük fel a törzseket ágtisztára 5 méterig, vagy gyéríthettük a száradékot. Csak lassította a folyamatot. Amit lehetett megtettek a kollégák. De most már menteni kell a faanyagot és új erdőt kell (nem lucfenyőt) ültetni, felújítani a helyén. Ahol erdő volt, ott erdő lesz. Ez törvény. Egyébként ritka precíz választékolásos kiközelítéses munka, főleg, ha azt nézem hogy miben kellett itt decemberben dolgozni. 

Nehéz elhinni, de az északnyugati fekvésben, az erdei fenyő elegyes gyertyános-bükkösben, nyugat felé haladva  legalább az üzemi út havas, télies jellegű. Az erdő avartakaró is, csak azon kevésbé látszik. Normális teleken jó hómegtartású hely. Pillantás a kijelzőre, hihetetlen, de napközben, délután fél háromkor!!! (az óra nincs átállítva) mínusz 2 fok van. Hmm...vannak még csodák...

 

Az egyik legerősebb fagyzug. Látszik is az erdőállományon. Gyertyán elegyes bükkös, pedig nagyon nem bükkös zónában vagyunk. Alig 400 méteren kanyarog az út. Viharkárban sérült és főleg az aszályoktól kiszáradt faegyedeket kellett itt kigyérítgetni, annak nyoma látszik. De ami fontosabb az a háttérben vonalzóval rajzolt vonal, meddig ül meg benn a fagyos levegő és télen meddig nem éri a napsütés. Szélvédett hely, északkeleti lefutású kisebb mellékvölgy felső szakasza, völgyfője. Összességében a kép alapján is látható, hogy sajnos a bükkök, bükkös nincsenek jól. De a gyertyán se.   
 

És akkor egy keleti oldalban, kivillan az Inócok 800 méter magasba emelkedő roppant hegytömege. Az már ott a Magas-Börzsöny, alattunk a Kollár-völgy zegzugos lefutása. És erdő, erdő, erdő...no meg a jó öreg Hold a nagy kékségben..   

Ezek a kedvenceim. Ezek a vonalzóval húzott "hóhatárok"...igazi hideg-tó effektusként ül a hegykatlan völgyében a hideg levegő nyáron is...ha gyalog jön az ember mintha egy hideg vizes medencébe lépegetne be szép lassan fejbúbig...nem véletlen, hogy a Magas-Börzsönyben gyakoribb, de itt mint a fehér holló, védett, februárban, márciusban pompázatosan virágzó farkas boroszlán cserje fajunk termetes példányai itt az erdészeti út rézsűjében találta meg az életfeltételeit. A 2017-es felfedezésük óta nagyon vigyázunk rájuk, mert csak egy helyen ismert még itt a nagyobb erdőtömbökben, és összesen három bokor van egy 500 méteres szakaszon. A hidraulikus rézsű kaszának le lett jelölve, hol emelje el a kaszafejet, hogy le ne vágja. Nyáron volt, hogy öntözni kellett, vízigényes. Eléggé szenvednek a trópusi éjszakáktól, forró nyaraktól még itt a fagyzugban is, hiszen szubkárpáti, magas-középhegységi faj. De leginkább attól, hogy beengedtük a jó népet csőstül az erdőbe és orgonának nézik a drága kerékpározók egy része (ők bejöhetnek, mert jelzett kerékpár útvonal), így idén már egy kedves két kerekes kolléga szépen meg is metszette a pazar virágú ágait. Csak ez nem orgona. Az május és nincs a Börzsönyben vadon. Ez meg február vége, március eleje. Ilyenkor tudnám mire használni a vágott sörét patront...Hogy mondta Rockenbauer Pál: "Ahova az ember keze beteszi a lábát."     

És akkor fagyzugokon, hólepleken át végre megérkeztünk a Varázshegy északi meredek letörésének tövébe. Oda 200 méter szinttel feljebb kell menni, a déli oldalon át, már gyalog, ha naplementét akarunk látni. De erről majd a harmadik, záró tételben, de már az Újévben.