Milyen jó, hogy nekem már nincsenek elvárásaim a téllel kapcsolatban.
Ezért figyelem árgus szemekkel az olyan kis morzsákat, mint például a december 31.-ei nap.
Persze az is rozoga alapokon áll, de mostmár legalább közel van. 
Az is jó benne, hogy túl nagyot bukni nem lehet vele.  Ami a továbbiakat illeti, pontosan az történik ami oly sokszor hosszú-hosszú évek óta.
Valamit látunk, aztán valamit még jobban láttunk, aztán félig (de titokban teljes mértékben) elhisszük, aztán a cél előtt nagyjából egy héttel jön a kötéltánc és mindenki a saját habitusához, személyiségéhez mérten marad optimista, vagy pesszimista. Mindkét oldalt meg tudom érteni. Utóbbiakat a rengeteg rossz tapasztalat miatt, előbbieket pedig azért mert a derűlátó életfelfogás egy nagy adomány.