Ho-ho-hósirató

Bár nem éltem 1987-ben, de apai mamám és testvérei sokat meséltek nekem arról az időszakról, ugyanis :
1986. őszén dédimamám szervezetét megtámadta a hasnyálmirigy rák. 
1987. január elején rosszabbodott az állapota és épp január 10. körül a hóvihar kezdetén akart hazamenni Pilisvörösvárra. 
Nagynéném bement érte este taxival Pestre, hogy hazahozza, aztán ez meg is történt.
Pesten még csak kevés hó volt, de Pilisvörösvárra érve már vastagabb hó es hóvihar volt, a taxis szidta önmagát, hogy hogy lehetett ilyen hülye, hogy elvállalta azt a fuvart. 
Végül a hóvihar után pár héttel elhunyt a dédim január 27-én, pont mikor újult erővel tért vissza a kemény hideg, de a temetését el kellett halasztani, mert a jelentős talajfagy miatt nem volt kivitelezhető a temetése, úgyhogy február 10-én lett eltemetve, amikor megenyhült az időjárás. 

Valamire rosszul tetszik emlékezni Karácsonykor volt egy rövid hidegpárna. A két ünnep között mozgalmas - eleinte hideg, majd délen/nyugaton kifejezetten enyhe - időjárás volt.
A vízóra is megöngyilkolhatta magát, mert dec. 30-31 szinte országosan fagymentes volt.

1986.ben a két ünnep között nagyon hideg hideglégpárnás  és  szárazidő járás uralkodott Istvá napra jött meg az  igazi hideg és  ez jó táptalaja volt a nagy havazásnak januárban , mert nálunk a vízóra elfagyott  jan 1-re. A föld nagymélységig megtudott fagyni és erre jött az az álltalam  látott és  soha el nem feledett hóvihar, havazás!

1986 dec 5.-én sem volt ilyenkor szebb a helyzet és mégis mi lett belőle.