Meteorológiai társalgó

Az alagútnál magamra ismertem.  Igazából abból javítom magam, hogy nem is a meleg az igazi problémám (bár nem vagyok oda érte), hanem az időállás. 
Ezzel a reggeli hűvöskés idővel egész élhető a dolog ebben igazad van.
De ilyenkor "nyáron" ez dögunalom, szeretem ha jönnek-mennek a hidegfrontok, persze nem a Balázs féle 4 napos konstans szélviharra gondolok... 
Nekem ősszel/télen egy anticiklonos helyzet teljesen más.
Reggelente bújócskázok a ködfoltokban az autóval, tiszta izgi amikor elindulok napsütésben, de a falu határnál már látszik a beúszó szürkeség. Persze ha még zúzmara is van hozzá, az csak hab a tortán.
Biztos szarul vagyok bekábelezve, elfogadom, de én a napközbeni 10-15 fok alatt érzem magam jól igazán.
De amit végképp szeretek, az az amikor kimegyek reggel az ajtón és szippanthatok egyet a jóóó kis fagyos, tiszta hajnali -15 fokos téli levegőből! 
(Tudom, költözzek a p-ba Finnországba...  )

Kell is,  ebben  a  polkorrekt  világban...
képzeld  csak el, milyen  képregényt  kapnánk  ahhoz  a  felvetéshez,  hogy  valaki "megszereti  a  tavaszt"

"Befanol..." Most már lett ilyen szó.  Óriási!

Nemtudom a Metneten létezik-e kifejezés a tél és egyben nyárimádóra, mert én az lettem a sima télfanból néhány éve. A nyár hozza a zivatarokat, kinti sütögetéseket, medencézéseket, túrázásokat, stb. - imádom (számomra simán jöhetnek a 30+ fokok, persze a 35+ azért ne gyakran ). A tél meg síkvidéken már egy orosz rulett lett sajnos, de ezt az új irányt is megtanultam szeretni, mivel telibeszarom az itteni 3-4 fokos esőket, ha a köpésnyire lévő 6-700-as falvakban fél-1 m hó esik.  És az ottani nagy havak szinte minden télen garantáltak. Szerintem alkalmazkodni kell a dologhoz, vagy költözni, külömben csak a siránkozás marad ha az ember a lakóhelyén várja a húszcentit. 1 dolog van amit utálok és amikor nincs lehetőségem belőle menekülni, az a ködös, pár fokos, nyirkos autó összeb@szós saras idő...szívből rühellem...