Meteorológiai társalgó

Én 1987 januárjában (igen, pont akkor) jöttem vissza Debrecenből Kaposvárra vonattal. 12:45-kor indult a vonat a cívis városból, és pontosan éjfélre értem Kaposvárra. A Déli Pályaudvaron vártunk kb. három órát, mert a Somogy Expressz bevárt egy csomó csatlakozást. Nem emlékszem pontosan, hogy mikor indult, de arra igen, hogy jó néhányszor álltunk a nyílt pályán a töksötétben, és az átlagsebesség sem volt valami izmos. Amikor leszálltam a vonatról, gyalog indultam az albérlet felé, mert egy árva taxi sem volt sehol. Nemhogy taxi, egyetlen árva lélek sem. Az egyik utcában szó szerint derékig érő hóban vergődtem a táskámmal a vállamon. Na akkor nekem is elegem lett egy kicsit, pedig nagyon szeretem a telet, annak minden kellékével együtt.  Másnap meg sikeresen megúsztunk két zéhát az egyetemen. 

1987-ben kezdte apukám építeni a családi házunkat.

1987. januárjában a dédnagymamám súlyos végstádiumu hasnyálmirigy rákban szenvedett. 
Mamám mesélte többször, hogy azt mondta a dédi, nem akar még meghalni, mert olyan szép vastag hó van, és annyira hideg, hogy a keményre fagyott földben hogy fogják őt eltemetni.
Végül 1987. februárban meghalt. 

Bácsikám azt mondta, hogy 1987. január közepén mért - 27 fokot is Pilisvörösváron. 

Hirtelen ennyi ugrik be nekem 1987-ről.
Ja és nem is éltem még akkor, hisz 1993-as vagyok. 

Bezzeg régebben.. 
2013 március 15.. Hiányzik.