Meteorológiai társalgó

Bízzunk benne, hogy változni fog az európai makroszinoptikai helyzet, és nagyobb területeket öntözhetnek a gyorsabban mozgó záporok zivatarok. Egyenlőre ez a tartós európai anticiklonális helyzet eléggé aggasztó.

Tavaly kétszer is "füstölem" miközben 50 és 60 mm fölött pakolt le egy-egy zivatar. Hidd el, hogy a csapadékmennyiségekre ezek a talajgenerátorok nincsenek hatással. Legalábbis NEKEM ez a meglátásom. 2015-ben nem volt még talajgenerátorom, meg ugye nem is volt országos a lefedettség, és mégis 297 mm-el zártuk az évet. 2010-ben meg 1040-el.
Meg a Dél-dunántúli régióban évtiezedek óta megy ez a rendszer, mégis az a legcspadékosabb régió az országban, legalábbis az esetek többségében.
Itt a baj az, hogy gyakorlatilag 2 hónapja non-stop fúj a keletei, meg az északi szél, ami az Álmos-könyvek szerint sem jó ómen ha a csapadékot várjuk...

Ettől függetlenül (szerintem mindenkit érdekel) milyen hatása lehet / lehet-e hatása a jégesőelhárításnak? Készült erre valamilyen tanulmány/modellek/akármi?

Néhány kérdés (hátha valaki megválaszolja):
- a felküldött kondenzációs magok mennyisége milyen arányban állhat kb. az amúgy is ott lévőkkel (tudom, nagy zivatar, kis zivatar, MKR, de azért mégis, nagyjából)
- a mesterséges kond. magok generálhatnak ott (a közelben) csapadékot, feláramlást, stb., vagy ennyire nem szólnak bele az időjárásba?
Ha mégis, az kissé olyan lenne, mintha a domborzatot befolyásolnánk, ami pl. nálunk eléggé lényeges, mert az eddigi itt eltöltött 2 nyaram alkalmával a kis helyi záporokból pár mm jött csak össze, amit én az orográfia számlájára írok (míg Budapesten [xi. ker.] rendesen voltak kisebb "villámárvizek"), illetve a helyiek (Pkapitány ) is mondják, hogy ebből a szempontból gyenge a terület.
A hozzászólást nem hangulatkeltésnek szántam, tényleg érdekelne.

Értem az elképzelésedet, szép hosszan kifejtetted, de valójában a száraz zivataroknak és a jégeső-elhárításnak én sem látom a számottevő kölcsönhatását a csapadékhullás oldalát tekintve. Jó példa 2017. június 21. Kecskeméten dió nagyságú jegek hullattak egy szupercellából, ami kelet felől terjedt ránk, ritkán látott, orkán erejű keleti, délkeleti széllel.
Borsónyi, esetenként cseresznye nagyságú jeget pedig lehet észlelni nálunk is a heves zivatarokban időnként. 2007. május 5-én volt egy brutális jégeső, az triplája volt a 2017-es eseménynek, azt is szupercella idézte el, de ott a délnyugati szél fokozódott rendkívül viharossá, és elkezdtek potyogni a diónyi jegek az eső mellett. 10-15 percig ömlött, kifehéredett a táj. Lapátolni kellett a jeget a lépcsőházak elől.A fák szinte lekopasztodtak, leverte a leveleiket.
Heves szervezett zivatarrendszerek, főleg szlovén instabok, északnyugatról belépő squall-line-ok útjába nálunk nem áll semmi, nem szárad ki az elhárítás következtében a légréteg. Az mono vagy egy cellás zivatarok, pedig Zivi nagyon jól, szakma módon leírta, hogy mi volt a tavalyi nyár hátterének az oka, vagyis a bárikus-mocsár, amikor a helyi hatások érvényesülnek, kánikula idején ilyenkor gócokban felhőszakadások fordulnak elő a lomha mozgású, hatalmas zivatarfelhőkből, mint egy vízoszlop zúdul alá a csapadék.
Kecskemét is egyszerűen peches volt sokszor, viszont májusban, június első felében azért volt 2 alkalommal felhőszakadás és 2 MKR is, az egyik dél felől , a másik nyugat felől érkezett, június 8 és 12.  Illetve a június 22-én érkező markáns hidegfront is produkált heves zivatarokat éjjel. Utána alakult ki egy hűvösebb periódus, 27-én sekély mediterrán ciklon érkezett Görögország felől a felhőzetével, erős északkeleti széllel, kora őszies idővel, egész napos mérsékelt esőkkel. Július 1-jén pedig az északkelet-európai ciklon hátoldalán viharos északi, északkeleti széllel jeges-tengeri eredetű hideg levegő zúdult be, kristálytiszta, azúrkék eget varázsolva. Aztán tovább melegedett Észak- Északkelet-Európa és idővel a Skandináv hőhullám és a Kelet-Európai-síkságot kitöltő nagyon meleg levegő az északkeleti, északi áramlásban utat talált hozzánk is, így az áramlás iránya mindegy volt, csak meleg tudott érkezni a meridionális helyzetben, a mocsárba. Aztán visszatértek a záporok, zivatarok egész július végéig, majd az anticiklonális hatások legyőzték a bárikus-mocsarat, kitört a hőhullám Európa szerte, Párizsban 36, Londonban 35 fokos hőséggel, és persze nálunk is beütöttek a 30-35 fok közötti nappalok sorozata. Augusztus már tikkadt, száraz volt, 1992 augusztusára emlékeztető, igaz ott 40 fok is előfordult és még lepusztultabb volt a táj,  azonban a hónap végén bekeményített a hőség egy ráadásként abban az évben. Tavaly augusztus 26-án érkező hidegfront lezárta azt a veszett kánikulát, ami szinte zsinórban 1 hónapig tartott, 1-2 feloszló hidegfronttal spékelve, ami szintén nem hozható összefüggésbe a jégeső-.elhárítással természetesen. Augusztus 31-én kerültünk egy magassági teknő előoldalára, lefűződött egy hidegcsepp, amihez kapcsolódott egy sekély ciklonális mező, és a konvergens zónák, örvényességi karok mentén jól fejlődő egymást követő zivatarok, felhőszakadást okozó csapadéksávok haladtak délkelet felől, északnyugat felé, elsősorban a Duna vonala és attól nyugatra fekvő területeken. Eközben keleten a töredéke hullott, nem szűnt meg a kibontakozó aszály, hiszen ott nem érvényesült már a képződmények együttes hatása. Szeptember 2. dekádjában visszaköszönt a kései kánikula, aztán fokozódott az aszály, rekord melegekkel november közepéig.

A video egyébként 2007. május 5-én készült, de nem én készítettem, csak rákerestem. A város ezen részén ahol lakunk , még kaotikusabb volt, hiszen itt csak durván 3 perc került felvételre.  Link

Annyiban beleszól a jégeső elhárítás a dolgokba, hogy a kisebb felaprózott szilárd csapadék nem tudja legyőzni a felhajtó erőt, felemelkedik a felhő felső pozitív töltésű zónájába, és sokáig takarja a napot. Egyébként az USA területén végeztek ezzel kapcsolatosan kisérleteket, még a 80 As években, és bebizonyosodott, hogy bizonyos légköri feltételek mellett a felhő fizikai állapota is befolyásolja hogy miként sül el a dolog. Voltak esetek, amikor adályozták a  csapadék hullást a kísérletek.

A jégeső-elhárításnak ehhez semmi köze. A zivatarok szervezettségét csak a szélnyírás befolyásolja, és tavaly azért volt annyi egycellás zivatar, mert gyakorlatilag egész nyáron nem volt érdemi (10 m/s-ot elérő vagy meghaladó) nyírás. Egy zivatarból kihulló csapadék (és az ahhoz kapcsolódó kifutószél) mindig örvényességet generál, de ha ennek nem tart ellen a szélnyírásból származó örvényesség, mert az túl gyenge, akkor nem tud új konvekció kialakulni a kifutófront mentén.
A szélnyírás-mentességért, és egyben a kiemelkedően sok zivataros napért pedig a szinte végtelenített bárikus mocsárhelyzet volt felelős, amiben nagyon gyengék voltak felettünk az áramlások (így sokszor maguk a zivatarok is alig mozogtak), viszont tartósan beragadt fölénk a nedves és labilis légtömeg, így szinte minden nap ki tudtak alakulni zivatarok.

A helyzetet még tovább bonyolítja a tavaly életbe léptetett jégeső elhárítási program, amely szerintem szintén bekavar  helyi hatások tekintetében. Arra utalok, hogy csak bizonyos meteorológiai feltételek esetén szabadna ezt is alkalmazni, mert különben egyszerűen nem esik az eső nagyobb térségeket érintve, kisebb területen viszont özönvíz szerű esőket okoz. Tavaly a rekordnak számító, szám szerinti 54 zivataros nap ellenére a mérőhelyem, és tágabb környezete alig kapott csapadékot. Az eddigi biztosnak vélt szituációk, amelyek eddig szinte 100 % is eséllyel zàport zivatart okoztak, tavaly már nagy számban száraz zivatarokat eredményeztek. Még ennyi száraz zivatart nem észleltem. Megfigyelésem, tapasztalatom a zivatarok kialakulását illetően a következők. Idő előtt hatalmas üllőket növesztettek  a felhők, mintha nem alakultak volna ki  benne a nagyobb jégszemek, a rengeteg kondenzmagvazás miatt. A kürtőhatás ezeket az elaprózott jégcsírákat kis területen a nagy labilitás hatására tovább emelte, plussz még nagy területről óriási hőt vont el az egycellás konvekció, elvágva a további zivatarok energia utánpótlását. Leesni nem tud a jég a kis tömege miatt, ami a multi cellák kialakulásához elengedhetetlen lenne. A nagy területen borultságot okozó üllő, szintén elvágja a hőutánpótlást, amely ugyancsak megakadályozza a multi cellás konvekciót, Nem tudom mikor vesztenénk többet,  egy minimális veszteséggel együtt kellene élni , vagy pedig a helyi hatások befolyásolásával megfosztani olyan területeket az esőtől ahol egyébként a kondenzmagvazás nélkül is esne. Nagyvonalakban ennyit. Vagy ez csak véletlen? Egyéb észrevételt, tapasztalatot szívesen meghallgatok.

Lehet itt rugózni a részleteken, de nagyon komoly szárazság, sőt aszály van itt Ék-en. Ami még ,, rendben "is lenne, ha nem április közepét írnánk, hanem augusztust. Nagyon kíváncsi vagyok, kompenzál-e a nyár vagy lesz egy emlékezetes évünk.