Ho-ho-hósirató

Nagyapám testvérének az udvarán volt egy nagy eperfa, gyerekként le sem jöttünk róla amíg jól nem laktunk belõle. Az volt az eper, a kertben meg nõtt a szamóca, lent a földön. Hát igen, a piszke...

Nálunk a Duna árterében van dögivel, fekete és fehér is, csak sajnos rövid ideig érik, és nehéz kijutni
Anno általános sulim udvarán is volt, zabáltuk kétpofára a nyári szünet elõtt

Az öregnél van a pont, errefelé is így hívják ezeket. A rossz népi beidegzõdésekkel szemben viszont tényleg reménytelen küzdeni. A fekete eper szerintem vetekszik a szamócával zamatban. Gyerekkoromban degeszre faltam vele magam mindig, falun régen elég sok volt, ma már alig látni sajnos.

És akkor még nem beszéltünk az egresrõl

Azzal amúgy semmi gond nincs, hogyha ugyanazt a növényt különbözõ tájakon másképp hívják (egres, köszméte, piszke, stb.), de ha egy növénynek van egy darab helyes neve (eper/fa, szeder/bokor), akkor annak összevissza kavarása (fõleg hogyha egy teljesen más, legitim növény nevén kezdik hívni) szerintem nem tájegységi jellemzõ, hanem sima tudatlanság, zavar az erõben (szõke kóla és madaras teszkó helló). Az egy dolog, hogy ha régebben alakult ki, de ettõl még téves  
Hogy érzékeltessük:  fura lenne, ha Tolnában céklának hívnánk a retket, Zalában meg karalábé lenne a cékla, meg petrezselyem a répa...)
A szamóca=eper viszont tényleg régen túl erõs ahhoz, hogy kijavítható lenne.