Meteorológiai társalgó

Elég egyértelmûen fogalmaztam nem a szinoptikai módszernek kell verni a modell eredményt, ha nem az elõrejelzõnek: "Egy elõrejelzõ akkor válik elõrejelzõvé, ha hozzátesz bármely numerikus modell kimenetéhez (amúgy elég egy számítógép és algoritmus), de úgy is fogalmazhatok veri a modellt hosszú távon és mellé szignifikánsan veri."
(megj. korábban az egyetemen meg mellé egyáltalán nem volt elõrejelzési gyakorlat évtizeden keresztül)

Így van, szinoptikus módszerekkel egyszerûen lehetetlen verni a modelleket, szóval ez a felvetés ("veri a modellt hosszú távon és mellé szignifikánsan veri") már önmagában nem állhatja meg a helyét. Egyszerûen fejben nem lehet annyit számolni, amennyit a gép tud.
Amihez manapság kell a szinoptika, az az egyes jellegzetes helyzetek felismerése és azok "viselkedésének" kitapasztalása a modelleken. Bizonyos speciális helyzeteknél valóban nagy szükség lehet a modellek felülbírálatára, erre az egyik legjobb példa a téli hideg légpárna.
Ami szerintem kevés e tekintetben, az a kétszer 14-15 hetes "operatív" elõrejelzési gyakorlat az egyetemen, amibõl egy adott 2-4 fõs csoportnak csak 1-2 hét jut, és a többiek elõrejelzéseinek követése nem kötelezõ. Ráadásul teljesen kiesik majdnem 2 hónap a téli vizsgaidõszakkor és az egész nyár. Aki addig soha életében nem foglalkozott elõrejelzéssel, ennyi idõ alatt nem nagyon fog kellõ gyakorlatot szerezni benne. Ráadásul a verifikálás nem kötelezõ, ha van, akkor is csak említés szintjén.

Egyszer Vissy Károly bácsi egy bükki találkozón épp azt mesélte, hogy eleinte megpróbálta felvenni a versenyt a modellekkel szemben szinoptikus módszerekkel, de hamar rájött, hogy hosszútávon nincs esélye, ezért átállt a "sötét oldalra".

Értem. Mostanában többször eszembe jutott, hogy a meteorológia az a szaktudomány, melynek legalábbis a gyakorlati része az utóbbi néhány évtizedben paradigma-váltáson ment keresztül.
A változást a numerikus modellek megjelenése és hozzáférhetõvé válása hozta.
Az új meteorológus generáció szemléletmódja nyilván ab ovo teljesen más, mint az öregeké (pl. Vissy Károlyéké) volt anno. A régiek tudtommal még az un. szakértõi módszerrel dolgoztak, ahol csak a szinoptikai térképek, egyszerûbb légkörfizikai összefüggések és számítások, meg a szinoptikus tapasztalata állt rendelkezésre az elõrejelzéshez.
A mostaniak "készen kapnak" egy csomó nagyon értékes információt a modellektõl. Ez egyáltalán nem baj, az elõrejelzések beválása manapság összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt a 60-as, 70-es években. De azért, hogy orvostudományi példát hozzak, a régi és az új meteorológusok szemléletmódja kb. annyira különbözhet, mint amennyire egy csupán hallgatózásra, kopogtatásra, tapintásra támaszkodó XIX. sz.-i orvostudor és egy CT-t, MR-t használó mai doktor gyakorlati rutinja, nézete.
Nem lenne csoda, ha a gyakorlati meteorológia protokollja egyelõre nem lenne teljesen kikristályosodva.

Manapság már az jön le, hogy az elõrejelzõ és tevékenységének jósága azon múlik, hogy melyik modellt, modelleket, hogy tudja bújni, integrálni, stb. Pedig nem ez a "szinoptika". Elõrejelzést, akkor is kellett készíteni, mikor a numerikus modellek még gyerekcipõben jártak. A modell output egy eszköz, egy információ az elõrejelzés készítéséhez. Egy elõrejelzõ akkor válik elõrejelzõvé, ha hozzátesz bármely numerikus modell kimenetéhez (amúgy elég egy számítógép és algoritmus), de úgy is fogalmazhatok veri a modellt hosszú távon és mellé szignifikánsan veri. ( nem reszortom az OMSZ elõrejelzést védeni, (nem is kell), azon a téren, hogy sokszor egybevág az op ECMWF kimenettel, de egy fontos momentumra rávilágítanék, az az idõ. Aki itt elõrejelzést készít tudja, mennyi idõt tud rászánni, ha "rendesen" akarja elvégezni, napi "profi" rutinban, a számtalan elõrejelzés készítés közben töredék az az idõ, amit sajnos rászánhat az ember).

"Egy modellbõl dolgozni összehasonlíthatatlanul egyszerûbb, mint többõl."

Ez így van, viszont ez a lehetõ legrosszabb elõrejelzõi hozzáállás, ami csak létezik.
Elvonatkoztatva az aktuális esettõl: Ha van x db modellem, amibõl 1 db teljesen eltérõ kimenetelt ad, mint a többi x-1 db, de az az 1 a szívem csücske ezért ebben az esetben is azt használom csak fel az elõrejelzéshez, akkor egész egyszerûen rossz elõrejelzés készül, még akkor is, ha végül esetleg az az 1 jön be. Egy elõrejelzésnek a célja ugyanis a legvalószínûbb forgatókönyv felvázolása kellene, hogy legyen. Ez maximum akkor lenne megengedhetõ, ha speciális idõjárási helyzet lenne és tudnám, hogy a modell olyan parametrizációval rendelkezik, ami miatt ilyenkor jobb a többinél, de ezt általában nem tudjuk (és ugye ekkor is lehetnek kivételek). Az mondjuk már nehezebb helyzet, ha a modellek egymástól eltérõ kimeneteleket mutatnak, mert akkor választani kell közülük egyet, amiben megbízunk, és ez általában a korábbi beválási adatok alapján legmegbízhatóbbnak ítélt modell (persze vannak, ahol egy "kedvenc" vagy egy saját fejlesztésû modell mellett teszik le a voksot).

Egyébként az OMSZ már nem egyszer bukott az idén azért, mert az ECMWF után ment, ráadásul több esetben a GFS sokkal jobban látta a dolgokat, és még itt a Metnet-en is jobb elõrejelzések készültek. Persze voltak ellenkezõ helyzetek is, amikor az ECMWF agyonverte a GFS-t, így az OMSZ elõre is jól teljesített.

Egy modellbõl dolgozni összehasonlíthatatlanul egyszerûbb, mint többõl. Ráadásul nem tudom, van-e bármilyen matematikai formula vagy egyáltalán módszer, mellyel közös nevezõre hozhatók az egyes modellek esetlegesen alaposan eltérõ kimenetei. Ilyenkor lépne színre a szinoptikus tapasztalata -de kinek vannak több évtizedes tapasztalatai az egyébként is állandóan változó, fejlesztett numerikus modellek terén?
Nem lehet az OMSZ elõrejelzõit kárhoztatni az ECMWF op. ízû elõrejelzéseikért.

Nem kritika akar lenni csak megfigyelés: az OMSZ elõrejelzés a legtöbb esetben az ECMWF aktuális futásának kivetítése, teljesen mindegy hogy az éppen kilóg a fáklyán vagy sem, vagy a többi modell mit mutat. OMSz elõre = ECMWF operatív. Kicsit olyan ez mint EWS = GFS op.

Egyébként a jövõ heti elõrejelzésük megint teljes egészében az ECMWF-en alapul, ami nem biztos, hogy bejövõ lesz, hiszen az ECMWF egyedül van azzal a forgatókönyvvel, hogy a hét közepe felé északkeletrõl kissé hûvösebb levegõ érkezne hozzánk. A GFS és a GEM alapján éppen nyugatról kezdõdhetne lehûlés péntek környékén.
Ráadásul az ECMWF op. ki is lóg a fáklyán, így pl. a Miskolcra csütörtök-péntekre elõrejelzett 4-5 fokos lehûlés mostanhoz képest nem is tûnik megalapozottnak. Link

Közben itt bõ 1 fokkal alacsonyabb a T most, mint tegnap ilyenkor, így valószínûleg ma sem lesz meg a 30 fok, és ezzel megszakad a GFS hajszálpontos sorozata.