Meteorológiai társalgó

Ez a Nadine haláli! Visszatér a gyökereihez, hogy erõt gyûjtsön. Október közepéig szépen megfûszerezheti az atlanti térséget.

Valóban ez a helyzet kulcsa, és valóban nem tudnak vele semmit sem kezdeni a modellek. Egyelõre.

ECMWF 12Z kiviszi az óceánra és szubtrópusi vagy trópusi jellegûnek jelzi

Nadine szépen megkeverte a paklit. Az ECM továbbra is ragaszkodik a portugál partraszálláshoz, míg a GFS egy svéd csavart követõen rázúdítaná a Norvég-tengerre. Mindegyik verzió bõven 240 óra felett.
A jövõ heti brit "gigaciklon" hátoldalán bekövetkezõ hideg leszakadáson nagyon sok minden fog múlni. Utána már jobban kirajzolódhat a Nadine csatahajó további útvonala...

Ez rendben is van: a lehûlt, ezért nagyobb fajsúlyúvá vált levegõ "lefolyik" a mélyedésekbe: fagyzug, töbörklíma. A kérdésem nem erre vonatkozott. Arra nézve szerettem volna a véleményedet kérni, hogy a magasabban fekvõ, ritkább levegõ nem hûl-e gyorsabban, jobban, mint a tengerszint közelében lévõ. Ugyanis a kisebb nyomású levegõnek kisebb a sûrûsége, kisebb a térfogategységre esõ tömege. Ezért a hõkapacitás, mely tudva levõleg a tömeg és a fajhõ szorzata, kisebb. Ebbõl következõen -elvileg- ugyanakkora hõenergia kisugárzása esetén a kisebb sûrûségû, ritkább levegõ jobban lehûl, mint a nagyobb sûrûségû.
Azon gondolkodom, vajon a töbörklímához elég-e a speciális térszíni forma és a csupasz mészkõfelszín. Hasonló alakzatok kisebb tengerszint feletti magasságban is elõfordulnak, mégsincs ezek esetében olyan bõdületes hajlam az éjszakai lehûlésre, mint a bükki töbörökben. Nem játszik itt szerepet a 8-900 m-es tengerszint feletti magasság is?

U.i.: Bocs, elsiklottam azon kitételed felett, hogy a levegõ kisugárzásos energiavesztesége viszonylag csekély (ld. szabad légkör kis napi hõingása) Viszont mégiscsak lehet valami az általam leírtakban, csak más mechanizmus alapján. Az erõsen kisugárzó szilád felszínt ugyanis a fölötte elhelyezkedõ levegõ valamennyire visszamelegíti. Ezt a sûrûbb, azaz azonos hõmérséklet esetén nagyobb hõenergiát tartalmazó levegõ inkább képes megtenni, mint a ritkább. Ezért, magasabb tengerszint feletti magasságban tisztábban megvalósul a radiációs minimum? (Ez kérdés akarna lenni)

A völgyekbeli alacsony Tmin legfontosabb oka az, hogy a domb/hegyoldalon a felszínközeli levegõ a kihûlõ felszínnel érintkezve maga is lehûl, így hõmérséklete alacsonyabb lesz, mint a vele egy magassági szinten lévõ, de a domb/hegyoldal felszínétõl messzebb levõ levegõnek. Így "negatív" felhajtóerõ hat rá (azaz lefelé mutató irányú), és mivel van lehetõsége lefelé mozogni, szépen le is áramlik, majd a völgyekben összegyûlik.
Eközben a domb/hegyoldalra oldalról enyhébb levegõ áramlik a szabadlégkörbõl, a hideg felszínnel érintkezve az is lehûl, leáramlik a völgyekbe, stb.

(A levegõ hõmérsékletét advektívmentes esetekben erõsen befolyásolja annak a szilárd felszínnek a hõmérséklete, amivel érintkezik (hõcsere). Ennek hiányában (szabadlégkör) advekció nélkül kicsi a napi hõmérsékletváltozás, mert a levegõ esetében sokkal kisebb a jelentõsége a ki- és besugárzásos energiaváltozásnak, mint szilárd testek/felületek esetén)

Még egy kérdés: vajon, nem ennek a szabályszerûségnek tudható be a már középhegységi völgyekben is tapasztalható alacsony Tmin? (A ritkább levegõnek kisebb a hõkapacitása)

Megadtad a választ a kérdésemre.

"A kisugárzás szerintem anyagfüggetlen, viszont a párolgási hõveszteség anyagfüggõ, az üveg vagy a fém sokkal jobban párolog, ezáltal jobban le tud hûlni, mint mondjuk a fa."

Floo: a "fekete test" kisugárzása csak a hõmérsékletének függvénye, de a valóságban nem ilyen elméleti "fekete testek" léteznek, s így a kisugárzó test anyaga is beleszól a dologba. Na de tekintsünk el ettõl.
A kisugárzás miatt az adott felület energiát veszít. Az energiaveszteség miatt csökken a hõmérséklete. Hogy milyen mértékben, az a hõkapacitásától (egységnyi tömegre: fajhõ) függ így: c=dQ/dT => dT=dQ/c
Ha a dQ negatív, akkor energiát vesztett a felület, és minél kisebb a hõkapacitása (c), annál nagyobb lesz abszolut értékben a hõmérséklet csökkenés (dT). A fémfelületnek sokkal kisebb a hõkapacitása, mint mondjuk a földfelszínnek, így ugyanakkora kisugárzott energia miatti energiaveszteség nagyobb T-csökkenést eredményez.
Ugyanez játszódik le nappal is fordított elõjellel, amikor a nettó sugárzás pozitív (nagyobb az elnyelt besugárzás, mint a kisugárzás). Ekkor ugyanakkora netto sugárzásbevétel nagyobb hõmérséklet emelkedést eredményez a kis hõkapacitású anyagokban, azaz jobban felmelegednek.
Ezen alapszik a szárazföldek - tengerek/óceánok eltérõ felmelegedése/kihûlése is.

Visszatérve az éjszakához , a párolgás, amit említesz, akkor nem játszik. Ugyanis akkor van párolgás, ha a rendelkezésre áll ehhez felhasználható energia. Nappal a netto energiamérleg pozitív (beérkezõ nagyobb mint a kisugárzott), s ennek egy része fordítódik a párolgáshoz szükséges energiára.
Éjjel csak kisugárzás van, így negatív az energiamérleg (egyre csökken a test energiája), így általában nincs felhasználható energia a párologtatáshoz (spec. esetek azért vannak).

A levegõt említed még, hogy az sosem teljesen száraz: persze, mindig van benne valamennyi gázhalmazállapotú víz. De hogy jön ez a párolgáshoz? Párolgásnál a folyékony halmazállapotú vízbõl lesz gázhalmazállapotú. S ha az adott fémfelületen NINCS folyékony víz, akkor mi párologna onnan? (ráadásul éjjel)

Nem az kavart be, hogy a fémfelületeken gyakrabban láthatsz vizet vagy jeget hajnalra/reggelre? Ez már annak a következménye, hogy az éjszaka elsõ felében jobban lehûlt a fém a környezeténél (kisebb hõkapacitás miatt!!!), egészen az azt körülvevõ levegõ harmatpontjáig, majd az alá is. Ha a vele érintkezõ levegõt aztán egészen annak harmatpontjáig le tudja hûteni, akkor a levegõbõl erre a felületre csapódik ki a víz, vagy fagy ki a jég. Ami aztán általában majd napfelkelte után kezd majd csak párologni (a szeles helyzeteket kivéve).

Érdekes pályát futna az ECM szerint, ugyanis már vagy egy hete egy helyben áll kint az óceánon, majd szerdán gondol egyet, és megtámadja Európát, de a portugál partoknál visszaverik a támadást és felkanyarodik észak felé éppen csak csípve a szárazföldet.
De mivel észak felé hidegebb a tengervíz, rájön, hogy neki az nem buli, így visszakanyarodik és lecövekel Portugália elõtt.
Legalább lesz idõnk megfigyelni.
Aztán lehet, hogy ott fog tanyázni egy hétig, utána ismét betámad.
A GFS meg Európa közelébe se hozza, kimenne az óceánra, majd a késõbbiekben Angliában kötne ki.

Pedig már kezdtem azt hinni, hogy a közelgõ világvége egyik elõjátéka lesz.

Most az imént hallottam elõször a Gibraltárt jövõ héten jó eséllyel elérõ hurrikánról (?) az Echo tv-n. Állítólag ez sodorja majd felénk a meleg levegõt.