Meteorológiai társalgó

Valamikor a 70-es években egy horgászegyesületi eseményen tartott elõadást a villámcsapásokról egy amatõr villámszakértõ (tudom: képzavar), civilben nõgyógyász. Õ veszélyesség szerint is besorolta a fafajokat. Sajnos már nem emlékszem pontosan, az rémlik, hogy a nyár az egyik legveszélyesebb. (Gyakran vág bele az istennyila.)
Ami megmaradt infó: "a csalánba nem üt a ménkû" mondás - bár átvitt értelemben használják - igaz, ugyanis a csalán a a fölötte lévõ felhõ töltéseit veszi fel.
Tehát a csalános villámbiztos hely, hempergés közben pedig a reumát is gyógyítja.

Villám és villám között is nyilván van különbség: áramerõsség, és az átáramló töltésmennyiség (következésképp veszélyesség)szempontjából erõsen eltérhetnek egymástól a kisülések. Olvastam valahol, hogy gyakorlatozó katonák közé vágott le a villám, és az explózió légnyomása több méterre repítette az embereket, s már nem tudom, hányan, meg is haltak közülük. De máshol meg azt olvastam, hogy közvetlen villámcsapás csak kisebb égési sebeket, meg persze ijedtséget okozott az "áldozatnál". A villám -úgy látszik- roppant szeszélyes, kiszámíthatatlan jelenség. Magam tapasztaltam a hetvenes évek közepén, mire képes: nyári balatoni vihar volt, és a házunktól kb. 200 m-re levõ nagy, emeletes nyaralóépület villámhárítójába csapott a villám. Óriási kisülés volt: megsemmisítõ erejû csattanás hallatszott, a lekapcsolt lámpa vakítóan felvillant az térerõ-változás indukálta feszültségtõl, és az izzó rögtön kiégett.
Az említett lépésfeszültség valós veszélyforrás: a talajban folyó áram a két láb közötti földdarabon, mint ellenálláson feszültséget hoz létre, ami a testben is töltéselmozdulásra vezet.
Még érdekesebb az ún. megosztott feszültség jelensége. Elõfordul, hogy a zivatarfelhõ nagy mennyiségû, egynemû töltést tartalmaz. Ilyen esetben az elektrosztatikus vonzás következtében a felhõ alatt álló ember felsõ testfelében az ellenkezõ elõjelû töltések szaporodnak fel, míg lábaiban az azonos nemûek: a testben töltésmegosztás áll elõ. Ha most hirtelen kisülés következtében a felhõ töltése elvezetõdik, a megosztás a testben is megszûnik: töltéselmozdulás, azaz elektromos áram lép fel. Állítólag ez a ritka jelenség is okozott már halálos balesetet.
Szóval, a villám semmiképpen sem játék. Teljesítménysûrûsége folytán egyike a természet leghatalmasabb, legfélelmesebb erõinek.

Én vasárnap átéltem egy 1 km-en belüli lecsapót, utána azt hittem kimegy a dobhártyám. Az összes riasztó bekapcsolt a környéken.
Bellone, mi a vihar után 20-30 perccel jártunk arra, de mi se láttunk gigászi jeget, illetve szélkárokat

Erre mondják, a halál torkábol tértél vissza.
2 éve kb. 30 m-re lévõ házba csapott a szemem láttára, szo szerint felvillant az egész ház úgy egy az egyben. Nyilván a villámhárito és a csatorna. Szerencséjükre semmi kárral úszták meg a dolgot.

És amikor tõlünk a 20 méterre álló trafóba csapott bele a villám? Elõször ózonszag, majd késõbb égett kuplungszag. Olyan becsapódás volt, hogy pánikszerûen ugrottak fel és futottak a többiek.

Persze pont arra néztem, de utána aztán egy darabig sehova a villanás miatt. Biztos vakuztak titeket is szembe közelrõl. Na ez ugyanilyen volt.


Aszi! Egy genovai most is érhetne a maga 8-10 fokjával és 40mm-nyi csapadékkal úgy mint nemegyszer az elõzõ nyarakban.

Magam átéltem egy villámcsapást még 1991 ben. Akkor a haltenyésztési kutató intézet újonc munkatársaként a kákafoki holtágon horgásztam két kutató kolléga poronytyával. Azt a napot soha nem fogjuk elfeledni!! Jött a zivatar, és a két kis srác elkezdett parázni, hogy pont a nyavajás akácfa alatt ( mely a környezõ hatalmas nyárfákhoz mérten apróság volt)-ücsörögtünk. Elkezdtek kérdéseket feltenni a villámveszélyrõl... No én nagy okosan elmagyaráztam nekik amit a villámokról úgy általában tudni illik. Fõképpen azt, hogy a villám ha le csapna is, nem ezt a hitvány kis akácot vágná telibe... De azért a biztonság kedvéért hátrébb parancsoltam õket a fa alól. Így álltunk a fától 4-5mtávolságban, amikor óriási fényoszlop hasított elénk!! A fa szó szerint felrobbant! Máig érzem az égett faforgácsok szagát ha eszembe jut. Az arcunkba vágódó égett fûrészporszerû anyag miatt, és a rettenetes fényhatás okán átmenetileg sokkos állapotba kerültünk. Aztán karon fogtam õket, és a fákat meredeken kikerülve õrült futásba kezdtünk... Túléltük! Az viszont érdekes volt, hogy nem volt túl nagy dörej, inkább csattanás !! Fhúú. ha belegondolok tényleg óriási mákunk volt. Ez a csodás fotó elõhozta belõlem ezt az élményemet...Gratulálok hozzá!

Tizenöt méter? Tudtommal az már életveszélyes lehet az ún. lépésfeszültség miatt. Nem taszított oldalba a légnyomás?

Nooo, oké-oké, tényleg elég közeli, de azért a "túlélés" ilyen távból még nem a nyolcaid csoda. :-)


szerk.: lassan-lassan leáll a szél, felhõzet nuku, szóval indulhat a zutty! A harmatpont itt jelenleg 10 fok körül, ez azért még hajnalra csökkenhet pár fokot. Legalacsonyabb délnyugaton, ott helyenként csak 7-8 fok. Ellentétben az északkeleti 13-15-ös értékekkel, többek közt a Sajó-Hernád völgye holnap reggelre szép kis ködbe burkolózhat.

Legközelebbi villám kb. 1 hónapja volt amit átéltem és mindössze 15 méterre csapott le tõlem úgy,hogy én kint voltam éppen.Hála istennek semmi baj nem történt az ijedségen kivül,mert akkora hangja volt mint ha egy bomba robbant volna.Retteneteset nagyot robbant.Elég veszélyes is volt már az a közeli lecsapó.

Még szombaton fotóztam ezt a villámot, ami 80 m - re csapott be a villanyoszlopba. A házba is betévedt,levágta a fõkapcsolót de elõtte tönkretette a modemet.