Meteorológiai társalgó

A számból vetted ki a szót (Az a baj, hogy nincs már türelmem az ilyenekhez, meg a hülyülés miatt már utána is kellene néznem)

Nem hiába szólnak a régi krónikák a vihar közben potyogó tárgyakról. És ha már a felhõalapig feljutott - mint ahogy te is írod - akkor onnantól már ugyanazok az áramlások veszik kezelésbe, amik a böhöm jégsziklákkal játszadoznak odafent.

Nincs mit .
Még egy gondolat kimaradt:
Ha a közeg függõlegesen áramlik u sebességgel, akkor az hozzáadódik a v esési sebességhez (elõlejesen!).
Az elsõ képletben a v_f sebesség a felfelé áramlás sebessége, tehát azt a v lefelé mutató esési sebességbõl ki kell vonni. Ha az nagyobb, mint a max. esési sebesség, akkor a test bizony felfelé emelkedik. Tehát azon a szinten, ahol a CAPE 1800J/kg, ott elvileg a feláramlás egy 17,5cm sugarú jégszemet is megtart.
A jég egyébként nem is ott esik ki a cellából, ahol a feláramlás van, hanem mellette.

Paff, ez ellen nem tudok semmilyen kifogást emelni. Köszönöm!

Az üvegszilánk simán feljut a zivatarfelhõ üllõjébe is, hogyha valami felviszi õt a felhõalapig. Ez utóbbihoz általában kell egy tornádó. Ha nem baj, néhány képlettel megmutatom:
Link
1: Adott z magasságban a v feláramlási sebesség a z szintig integrált C CAPE függvényében. Ez pl. 1800J/kg-s CAPE esetében 60m/s (216km/h)!
Számoljuk ki, hogy egy gömb alakú jégszem mekkora sebességgel tud esni!
A maximális esési sebesség akkor áll be, amikor a közegellenállás egyensúlyt tart a gravitációval (2. képlet).
r sugarú gömb esetén a 2-ben A és m kifejezhetõ a jég sugarával és sûrûségével (3).
Ezt behelyettesítve kapjuk 4-et, amibõl kiszámolható az esési sebesség (5).
Gömb esetében k=0,45, a jég sûrûsége 920kg/m3, a levegõé 1,3kg/m3, a gravitációs gyorsulás g=9,81m/s2. (Bevezethetjük a c állandót (ami egy gyorsulás), ekkor c=20570m/s2)
Ha az r sugárba 2,5cm-t helyettesítek (ami egy igen nagy jégszem), akkor az esési sebességre kb. 22,68m/s-t kapok. Ahhoz, hogy egy jégszem 60m/s-sel essen, 17,5cm sugarúnak kell lennie.
Az üvegszilánk esetében a k és a ró_j is változik, de nem nagyságrendnyit, így a kettõ hányadosa is kb. ugyanannyi, vagyis a c nem nagyon változik.
Valójában az A és az m-ben lévõ V számolása is ilyenkor más lenne, de jó közelítéssel be lehet vezetni egy effektív gömbsugarat, ami az A-t és a V-t egyszerre jól közelíti (ekkor sem nagyon változik a c).
Egy feláramlás tehát az üvegszilánkokat fent tudja tartani, a kérdés általában az, hogy mi viszi föl õket a felhõalapig. Erre egy tornádó képes lehet, de más nem nagyon, hiszen a sekély konvekciós áramlások lassúak.

Jaja, szkepticizmusomat fejeztem ki kérdésnek álcázva.

Azért lássuk be, hogy a konvekció - legyen az bármilyen heves is - a vízgõzzel teli levegõre szól, azért egy olyan makroszkopikus, ráadásul elég nagy sûrûségû tárgyat, mint egy kiolvasztás után észrevehetõ üvegcserép, nem valószínû hogy ilyen hosszú ideig tartaná a felhajtóerõ, hogy ekkora jég képzõdjön körülötte, mégha heves áramlások uralkodnak is a felhõben. Maga a jég se véletlenül esik le.

Persze nem kizárt, de én még sose hallottam, hogy ez valamiféle jellegzetessége lenne a tornádós szupercelláknak.

Valósznûleg arra gondolt, hogy a tornádó az SC egy korábbi fázisában felszívta a cuccot, majd késõbb Baján ez jégbe záródva hullott ki. HA tényleg üvegszilánk volt benne, akkor elég nagy a sansz rá, hogy ez így is történt.

Most beszélek egy bajai kollégával, állítása szerint egy ismerõse kiolvasztott egy jégdarabot, amiben üvegszilánkokat találtak.. nem tudom mennyire kóser a sztori, de ez nem tornádóra utaló jel?