A Holmesból a múlt heti kitörést megelõzõen csak jelentéktelen mennyiségû por és gáz távozott, ami a Naptól ilyen messze (2,5-szeres földtávolságra) járó üstökösnél nem is meglepõ. A kitöréskor drasztikusan megváltozott a helyzet, ezért fényesedett fel kb. egymilliószorosára (ami gyakorlatilag példátlan!). Viszont egy hét rövid idõ, ráadásul a Naptól ilyen távol a keringés is elég lassú. Ezért a kibocsátott anyag nem tudott a pálya mentén hosszan, csóvát alkotva elnyúlni; ehelyett egy fokozatosan táguló, közel gömbszimmetrikus felhõben veszi körül az üstököst. Nagytávcsöves képeken azért látszik, hogy ebben vannak "csóvaszerû" kinyúlások, anyagsugarak...

De épp ettõl rendkívüli a Holmes. Már az a tény is fantasztikus, hogy ilyen naptávolságban egy üstökös egyik napról a másikra alatt, szinte a semmibõl úgy kifényesedik, hogy átrajzolja egy csillagkép szabadszemes látványát. Távcsõben pedig szerintem így, csóva nélkül is gyönyörû... a különlegessége mindenképp azzá teszi!