1. A csapadékfajta meghatározásánál a legfontosabb MINDIG a felhõzettel való szoros összefüggés figyelembe vétele.
Ez az elsõdleges, minden más (intenzitás, cseppméret, kísérõjelenségek stb.) csak ezután jöhet. Hiszen elõfordul például kis cseppes, gyenge zápor (amit ugyebár ilyen módon inkább esõnek mondanánk), és hasonlóan, nagyobb cseppes, intenzív esõ is (amit pedig inkább zápornak gondolnánk).
A gond persze a beágyazódott Cu vagy Cb esetén van. Ilyenkor az a szabály, hogy ha Ns-bõl (vagy akár As-bõl) hulló csapadékot hirtelen, egyik pillanatról a másikra intenzív csapadék vált föl, akkor mindenképpen beágyazott záporral van dolgunk, még ha az alacsonyszintû felhõzet nem is látszik.

2. A párásságnak nem kötelezõ kritériuma az, hogy a relatív nedvesség bizonyos érték fölött legyen. A konvenció egyébként az, hogy ha a lt. 5 km alatti, akkor 75 % (és nem 80 %!) feletti RH esetén van párásság, ez alatt pedig valami más, általában a levegõben lévõ litometeorok okozzák a lt. csökkenését (ez lehet füst, száraz légköri homály vagy lebegõ por). Mellesleg ez utóbbi jelenségek 1 km alatti lt.-t is okozhatnak.
De ez nem kötelezõ érvényû, tehát ettõl még lehet párásság, csak nem túl gyakori. Pl. a távolban lévõ, feloszló köd maradványai esetén fordul elõ.

3. Itt ugyanez a helyzet: a párásságnak, ködnek NEM kötelezõ kritériuma az, hogy a relatív nedvesség ekkora vagy akkora legyen.
A lényeg, hogy a látástávolság 5 illetve 1 km alá csökkenjen, és hogy ezt a levegõben LEBEGÕ VÍZCSEPPEK/JÉGKRISTÁLYOK okozzák.