Szóval háromnegyed 6-kor végeztünk a szobám átalakításával és 6-ra mentem misére. Útközben persze néztem az égre és megláttam az orbitális melléknapot... Kiszállok a kocsiból, felrohanok a templom lépcsõjén, ahonnan tök jó a kilátás és elkezdek túrni a fotógépem után. Az emberek meg néznek rám hülyén.... megcsörren a telefonom: unokatesóm hívott, hogy mi az ott a Nap mellett, ami olyan színes. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a családból valaki felhívott, hogy halot sikerült egyedül észrevennie nevet Kedélyesen beszélgettünk, amikor is bevillant, hogy õ eléggé bennfentes a templomban és megkérdeztem tud e olyan helyrõl, ahol fel lehet menni a toronyba. El is magyarázta, mire átvágtattam a fél templomon (közben már ment a mise...) és célbavettem a kijelölt ajtót. Ekkor esett le, hogy ott korom sötét van nálam meg a telefonkijelzõn és a fotógép lcd-n kívül nincs világítás. Azért mentem feljebb, de pár lépés után kénytelen voltam visszafordulni. Sajnos mire odaértek a lámpával a melléknapok eltûntek, úgyhogy a csudajó panorámaképbõl semmi nem lett, de azért így is nagyon szép volt nevet Ennyire még nem égettem le magam egy haloért se vidám
Képek itt: Link