A délutáni idõszakban elõbb a várostól északra, majd késõbb pedig délre vonultak a zivatarok, mi pedig két szék közül a pad alá estünk, a hagyományokhoz híven. Illetve tévedek, mert volt egy éppen felénk tartó komoly rész is, ami elõttünk darabokra hullott, majd utánunk ismét nagyon izmos felhõszakadássá lett, nálunk az út éppen csak pöttyes lett tõle.
Egészen elképesztõ! Iszony pechesek vagyunk, a környéken a poros nyomunkba nem léphet senki, ezt illetõen. Nem nagy dicsõség, de remélem valamikor csak fordul a kocka!
Ez a méreg! Nem az, mikor messze 100 km-re elkerül valami, mert az sokszor elõfordul, benne van. Hanem amikor itt körbeveri a vidéket és én meg állok a nagy semmiben és ez megy naponta, pedig este mindig bízok benne, hogy majd holnap mi jövünk. Reggel felkelek és km-re ugyanott kezdõdik minden délelõtt.
A múltkori konvektív szériában inkább a tõlünk északra és keletre lévõ területek kaptak a nyakukba (így pl. Békéscsaba, Gyula), most pedig tõlem délre és nyugatra voltak az események inkább (Szeged, Baja, stb.) Mi pedig csak nézünk ki a fejünkbõl és sóvárgunk, hátha, hátha és nem...
Ez az idõszak ezennel lezárult, holnap már más lesz a helyzet, szárazabbra fordul az idõ. (Bár ez itt elég hülyén hangzik) Talán a következõ dekád a miénk lesz a térségben, úgy látom csütörtök tájékára alakul is valami... laza