" Hogy mennyire kiforratlan és kusza, mennyire bizonytalanságokkal és ennek következtében sunyiságokkal teli mindennapi viselkedéskultúránk, annak egyik árulkodó s már-már nevetségesen frappáns tünete, kórtünete az, hogy nincs még elfogadott, nyugodt lelkiismerettel használható köszönésformánk, és nincs kialakult megszólító módunk sem. Mert nem képtelenség-e, nem nevetségesen szomorú-e az, hogy három évtized után sem tudjuk még, hogyan kell köszönnünk egymásnak, hogyan kell megszólítanunk egymást ebben az új társadalomban?
Pl: Kezicsókolom, vagy Kezét csókolom, vagy kezeit csókolom?
Szervusz, vagy Szia, vagy Szióka, vagy Szerbusz?" etc.
Idézet: Hankiss Elemér: Társadalmi csapdák
bocsika a hosszért, vagy talán bocsánat, vagy bocs....vidám