A 90-es  években, ezen a napon Fater húzott minket a szánkón, a ház előtt a járdán. Muter integetett a meleg, (még akkor szénnel, fával fűtött) ünnepi hangulattal teli házból nekünk. Tudtuk, hogy jönni fog a Mikulás. Gyerek fejjel. Jött is, egy (Fater által elkészített széles) szánkópályán. Nem is kételkedtünk. Ez az igazi Mikulás! Rohanva be, fejvesztve, a csomagok már vártak ránk...
A másik eset, óvoda. Rájöttünk, hogy Jancsi Bácsi az álmikulás. A HÓBAN a lábnyomok visszavezettek a szerszámos fészerhez. Akkori életünk felfedezése  volt. X-akták nulla volt ehhez képest.
Nem csak az időjárás volt más általánosan, hanem az ünnepi hangulat is.