Pedig milyen hangulatos, hogy már 4-kor sötétedik, így a munkahelyről kilépve olyan érzésed van, mintha öreg este lenne. Elindulsz a gyerekért a suliba, ott röpke 20 perc mire felkínlódja magára a 4 réteg ruhát, amit amennyiben hazafele beugrasz vele a madaras teszkóba újra 20 perc míg levesz, majd a vásárlás végén lehet újra kezdeni…
Amikor az esetleges napsütés ellenére egész nap a sárban dagonyázol, mivel nem tud felszáradni.
Amikor november végétől (a kevésbé szerencsések már október elejétől) nem kell azzal foglalkoznod, hogy bejárj dolgozni, mert a gyerek/ek gyakorlatilag az egyik takonykórból a másikba esnek, így tábort versz otthon velük.
Amikor kilépve a kertbe szippantanál egy nagyot a friss levegőből, de csak a szomszéd kéményéből áradó füstöt veszed tüdőre.
Amikor a reggeli mellé tolod a D vitamint, mert egy jó kis anticiklonos időben a napot mutatóba sem látod, sőt semmit sem látsz a biciklitámasztó ködön kívül.
Nem is értem, annyira imádni való ez a bő 6 hónap, már tűkön ülve várom…  nyelvnyujtas