Hát (tudom, háttal nem kezdünk mondatot vidám ), nekem nem igazán sikerült megszeretnem a nyarat. Legalábbis ezeket a mostaniakat nem. Emlékszem gyerekkoromban nem egy olyan nyár volt, amikor egy kezemen meg tudtam számolni, hány napon kezdődött hármassal a maximum hőmérséklet. Szeptemberben már jöttek a borult, bár még enyhe napok, október közepén meg már borzongató szelek fújtak. Egy hónappal később nem egyszer azzal ébresztett édesapám, hogy leesett az első hó. Mire elénekeltük a suliban a "Hull a pelyhes"-t Mikulás előtt, addigra sokszor tényleg megéltük az első fehér takarót. Nyilván akkor sem volt minden tél tankönyvi, sokszor bosszantott minket, hogy a téli szünet elment komoly hó, vagy hideg nélkül, de szinte minden évben tudtunk szánkózni, sokszor korcsolyázni is, és nem a műjégpályán. A március-április tényleg tavasz volt, volt benne minden, mi szem-szájnak ingere, napsütés, eső, hideg, szél, virágos fák, minden. És utána szinte minden évben jött Medárd a (majdnem) negyvennapos esővel. Na jó, három hét.  laza Aztán a következő nyáron néha ismét hetek teltek el úgy, hogy nem tudtunk strandra menni, mert elfelejtették bekapcsolni a fűtést. Azért elvoltunk, horgásztunk, bicajoztunk, volt minden. Szép volt, tán igaz sem volt. kacsint