Jaj,  ezek  a  homályos  reggelek,
amikor  minden vágy  a  nyár  után  hal!
Huszonöt  éve,  fázós  kisgyerek, 
az  iskolába indultam  apámmal.

A  kert  fölött  már  leng  a szürke szál,
hörögve  gördül  már  a  szomju  hordó,
A  kőfalnál  lecsüggedt fejjel  áll,
s  sziromtalan  borzong  a  napraforgó.

De  túl  a  hegyről  már  a  fény  izen, 
a  nap  hideg  gyöngyös  levélre  csillan,
s  felgyújtja  borzongó, sötét  szivem, 
mint  egy homályos  kis  körtét  a  villany.   

(Áprily  Lajos: Szeptember)