Szombaton az időjárás bizonytalansága miatt elvetettük a vasárnapi kirándulás gondolatát, nem tudtuk lesz-e eső, ha igen mennyi és területileg hol.
Aztán vasárnap reggel gondoltunk egyet, telefonálás körbe, menjünk.
De hát az eső?
Nincs esőkabátod? Plusz jelenleg nem is esik, ha majd fog, akkor ráérsz felöltözni.

Amikor megérkeztünk akkor az egyik kopasz apuka megjegyezte, hogy elfelejtett sapkát hozni, le fog égni a feje.
Nem, ma pont nem fog és ezért jöttünk most, mert nem fog habos csatak szüremleni a hajlataidból.

A végén ebben kicsit tévedtem, mert az egyre intenzívebbé váló esőben a végén igen szaporáztuk a lépteinket, de a végeredmény, hogy egy csodálatos napot töltöttünk együtt.

Itt most folyamatosan változik az égkép, hol esik, hol nem, de délután megyünk futni és megpróbálunk rácáfolni arra, hogy semmit sem lehet kint csinálni.

Nem kell szeretni ezt az időjárást, megtalálni sem kell minden pillanatban a benne rejlő pozitívumot. Ki is lehet nyitni a szelepet és anonim módon a webre kiálltani a sok fájdalmat, amit az időjárás okoz, főleg ha nem tudjuk, vagy nem is igazán akarjuk ezt megosztani a körülöttünk lévőkkel.

De nem lenne jobb egy pillanatra megállni és elgondolkodni, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ez jelent számunkra problémát?

Egyébként a mostani nyár az utóbbi évek legalacsonyabb számú szabadtéri fürdőzésére alkalmat adó, lehetett volna jobb is, de ezért kellett más dolgok után néznünk. 
Panaszkodom majd én is ha kárt okoz.
Vagy fáj.
De addig is élvezem, hogy érezhetem.