Meteorológiai társalgó

Gyönyörű klasszikus (LP ? ) szupercellát vadásztunk le Wetsommal.
Nem nagyon volt kedvem elindulni, fáradt voltam, meg féltettem a kertészetemet itthagyni, de aztán úgy voltam vele, lehet idén már nem lesz ennyire jó alkalom, így nekiindultam Wetsomért Nagyatádra, aztán onnan Babócsa felé vettük az irányt.
Útközben kiderült, nem vittem magammal sem jogsit, sem papírokat, semmit.
Ez akkor lett probléma, amikor kiderült Barcsról nézelődve, hogy a falfelhő a határon kívül fog menni.
Ment a matek, hogy mit csináljunk, mert a Darány-Sellye-Harkány útvonallal az volt a probléma, hogy nem tudunk dél felé menekülni ha ránk jönne az öklömnyi jég, és a fedezéket nyújtó hely nem nagyon van arrafelé.
A határon meg papírok nélkül nem mertünk átmenni.
Aztán egy életünk egy halálunk, nekiindultunk Sellye felé.
Már Barcsról is látszott a struktúra, ami végig jellemezte a cellát.
Nem tudtuk egyszer sem a közelünkbe engedni a cellát, mert a falfelhőtől északra lévő jégvihar könnyen elkaphatott volna bennünket, így minden megállónál csináltunk képeket, aztán tűz tovább.
Arról nem is beszélve, hogy annyira a földet érte a falfelhő, hogy a rengeteg fa meg erdő miatt alig alig tudtunk olyan helyet találni, ahol aláláttunk volna.
Ha lett volna benne tornádó, nem is láttuk volna, mert a fák kitakarták volna.
Végül Harkánynál menekültünk ki előle-belőle, ott az üllőből kapott el bennünket az eső, így ép bőrrel jég nélkül megúsztuk.
Nehéz dolog ez a viharvadászat, láss is, közel is kerülj, jó anyagot csinálj, tudj menekülni is, a csigát reggeliző és 40-el közlekedőket tudd előzgetni, a vasúti átjárókról, traktorokról és buszokról ne is beszéljünk.
Szépségileg biztosan az egyik legszebb, legtökéletesebb szupercella volt, amit láttunk.