Reggel  húsz  percet  a  napon  vártam  a  buszra (Tétényi  fennsík)  és  megértelek...  Sőt  már  azt  is  értem, kis  kölök  koromban mért  ájultak  el  az évzárókon  a nagy  nyolcadikas  zászlótartók.  (Bp. XI. sportiskola)  - amikor  a  második  is  elájult,  tudtuk  hogy  hamarosan  mehetünk  a  szigorú  sorállásból  pihenni.  Nehéz  dolog  melegben  vigyázz-állni...
  - Úgy  megijedtem  az éjjeli  pár  perces  zivitől,  hogy ma hajnalban  felnyargaltam  Tétényi -fennsíkra,  és  a  Duna  felőli,  nemvédett  oldalon  a  Festuca  pseudovinából  megszedtem  a jó  érett  vetőmagot, mielőtt  kipergetné  a  zidőjárás, amit  holnapra  igérnek. Kellemes  enyhe  szél volt,  árnyékban  jó  volt  lenni...  csak  a  napon, ott  már  más. 
Egyébként  a  védett  rét, a Memento  Parknál,  álomszép.  Még  a  zuzmók  is  táncra  keltek...  sosem  látott  piciri  virágok  nyújtóznak,  a  tavasziak roskadoznak  a  magtermésük  alatt. Szinte  énekel  a  Természet,  pedig  csak  éppenhogy "átlagos"  csapadékot  kapott.