Egyszer azért ballagj el a Mátrában található ún. IUFRO (Erdészeti Kutatóintézetek Szövetségének nemzetközi származási (nemesítési) kísérleti területe volt) Nyírjesi fenyves helyére a Galya-tető alatt, a Csór-téri víztározó közelébe és nézz meg egy-két szép mélységi talajszelvényt, ahol a "nagyokosok" több mint másfél évtizede valóban egyáltalán nem mosolyognak, de eléggé szomorkodnak...zavarban..én sem mosolygok, mert kevés szebb fenyvesünk volt, talán a zempléni szintén száradó és kitermelés alatt álló Dorgói fenyves... bár nem tudom nagyokos vagyok-enevet ...és sajnos főleg nem mosolyognak, de szomorkodnak az egészségügyi kényszer kitermelést vezénylő mátrafüredi erdőmérnökök...szép nagy költségen, amit messze nem fedez a fenyőrönk alapanyag, kell vegyes lomboserdőt létrehozni a Mátrát sújtó brutális szárazodás miatt....legutóbb - drága megélhetési WWF-nek köszönhetően -  a fél ország a Piszkés-tetői bükkösök "kiirtása" miatt háborgott....nem szép látvány, ahogy a IUFRO sem...de nincs mit tenni, mert erdő helyén, állami területen, erdő kell hogy legyen...ott is ua. az "elsivatagosodás" helyzet volt, 15 éve próbálják kezelni a mátrai erdészek a bükkösök pusztulását, az lesz a valóban nem őshonos luc fa fajunk után sajnos a következő áldozat...északi kitettség és 900 méter ide vagy oda...koronaszáradt, beteg, szenvedő, egykori páratlanul szép, erdei holdviolák tömeges lágyszárú szintjével színezett bükkös katedrális volt...egyik kedves helyem, de le kellett letermelni az anyaállományt, miutén még utolsó erejéből makkok tömegét teremte, mert a bükkcsemeték  soha nem kapnak esélyt a növekedéshez...és a helyére simán betör az akác, bálványfa és tsai...a nyírjesi nagyon nagy értékű, nemzetközileg számontartott fenyvesben most kellett (!!) kivágni az utolsó példány száradék IUFRO lucfenyőt. Bővebben itt: Link
Élt 1968-tól 2023-ig az egykor pompázatos lucállomány.
A 77 mm meg elsőre remek, csak mondjuk ha egy hétre lenne elosztva, vagy kettőre...ha Medárd, ha nem...130 mm felett egy nap alatt a Kékesen az ugyanolyan használhatatlan - erősen sarkos túlzással élve, mert inkább ezzel bajlódjunk - mint a két havi nulla.
Az a baj, hogy az ABET (agyagbemosódásos barna erdőtalaj - középhegységeink többségét ilyen borítja) talajok és a vulkanikus hegyvidékeink résvíz rendszerei, nem olyanok mint a karsztvíz tárolók. Itt amint a magas agyagkolloid tartalmú talaj eléri a vízkapacitás maximumot az agyagásványok összezárnak és azon víz át nem jut a mélybe (vízzáró réteggé alakul). Beindul a csúf szakkifejezéssel élve: areális leöblítésnek nevezett folyamat. Ráadásul ezer tonna számra viszi a pótolhatatlan talajt is magával. Ami meg előtte átjutott az ABET-en, az a vulkáni kőzetrétegek kőzetréseinek rendszerén (litoklázisok, még csúnyább szakkifejezéssel), igen hamar, túl gyorsan megjelenik a forrásokban, a víz felszíni kilépési pontjain (pl. ahol egy völgy elmetsz egy kőzetréteget - ezek az időszakos buzgárok, fakadások) és az  értékes víz zúdul kifelé minden horhoson, árkon, völgyön, ahol csak tud. Kewin képein jól látszik, a Visegrádi-hegységben (nem Pilis!) eredő Bükkös-patakon ez a jelenség.  Az "elsivatagosodás" itt az általad is jól ismert Börzsönyben akár, a Lőégési fenyvesben, akár  a Tóviki fenyves romhalmazában is jól követhető. Vagy a kiszáradó igazi Király-rét nedves láprétjén, ahol már vizes árkokkal kell összegyűjteni a vizet a szibériai nőszirom fennmaradásához. Sok-sok apró jel, nap mint nap. Mert nekünk az erdők a gleccsereink...nagyon szerénytelenül magamat idézve talán érdemes elolvasni...a címlap után a Fény-Kép-Ész rovatot...Link ..vagy képként is beillesztem...mondjuk tény, hogy a gombáknak jó világ van...de kissé ősibbek mint maguk az erdők is...rólunk ne is beszéljünk..nevet

beillesztett kép