1998. április 6-án az én feljegyzéseim szerint sem volt hó.
Viszont 1995. április 11. és 13. között számomra örökké emlékezetes téli etap következett, erről tanúskodik az időjárási naplóm.
1995. április 11-én a Tmin a K-i országrészben -1 és -7 fok között alakult. 
Ezen a napon Jászberényt késő este erős hózápor kapta el, amelyből 2 cm-es összefüggő hóréteg hullott. A vizes hó reggelre rá is fagyott a virágzó gyümölcsfákra. Tettem is el emlékbe ilyen havas-fagyos virágokat, de néhány év múlva a garázsban lévő fagyasztóládánk leolvadt és megsemmisült az ereklye.
1995. április 13-án reggel és egész délelőtt tartósan csapadékos időnk volt: klasszikusan a csapadék intenzitásának függvényében szinte percenként váltogatta egymást az eső, a havaseső és a hó. Végül egy intenzív havazásos periódust követően átmenetileg ismét kifehéredett a táj. 
Az 1995. április 14-én regisztrált hóadatok is önmagukért beszélnek:
Bánkút: 35 cm
Kékestető: 22 cm (este 27 cm)
Lomnici-csúcs: 365 cm
Chopok-csúcs: 252 cm
Kasprowy: 348 cm
Zakopane: 50 cm
A korabeli újság cikke is beragasztva a naplómba: "Fagykárok az alföldi gyümölcsösökben". Ezt megelőzően, 1995. április 8-án pedig az örök sláger: "Porviharok a Dunántúlon".