Rengeteg a viragrügy, egy egy fa tart némileg pihenőt. Persze ezt a kertre értem, a szőlőben, ahol az Úr végtelen kegyelmére van bízva a dolog (nincs öntözési lehetőség) ott bizony szolídabb a helyzet. Igazi fokozott helytállást igényelt a tavalyi borzalmas aszály, de azért csak sikerült kineveltetni az átlagosnál általában apróbb gyümölcsöket. Aztán ahogy a zoldsegfélék is letermettek, enyhült a nyomás, még több lehetőség volt a fák öntözésére. Augusztus végén, szeptember elején ugyan volt csapadék, de nem elégséges olyan aszály után. Egészen október elejéig öntöztem a fákat a le termés után, lehetőség szerint. Ez azért is nagyon fontos, mert nyár végén, ősz elején van a rügydifferenciálódás, ilyenkor a fa a kondíciója alapján dönti el hogy mennyi virágrügyet válasszon. A kondíciót lehetőleg zömmel szervestrágya rendszeres adásával, (beásás, bedolgozás a fa korona széleinek vonala  környékén) és mindenekelőtt ebben az időszakban (is) a kielégítő vízellátással segíthetjük. Borzalmas aszályban aligha lehet eleget öntözni, egy komolyabb fánál a napi száz+ literre rugó vízigényt is elérheti. Viszont a  nyár végi, kora őszi időszak már kezelhetőbb kategória. Nagyon megéri, nekem nyáron a szőlőben lévő allapotokhoz képest rendesen üdék voltak a kerti fák. Itthon is van közel ötven gyümölcsfám!