A legnagyobb szárazságok ritkán korlátozódtak egy adott évre:

"A török háborúbeli (1787–1790) havas telek után csak-hamar, 1790-tõl fogva kezdõdtek a nagy szárazságok, kiváltpedig az 1794. és 1795. esztendõkben. Oly fokra hágott ez,hogy ivóvíz nem volt sehol a marhák számára, így a bucsai major alatt lévõ Berettyó árkában kellett kutakat ásni. Ésekkor történt az, amirõl oda feljebb is emlékeztem a Bucsa leírásában, hogy az ásás közben 3 kutakra találtak a Berettyófenekén, de amelyekrõl nem emlékezett senki az akkor élõkközül, mikor csinálhatták vagy készíthették azokat – ahonnan úgy okoskodhatunk, hogy még a régi bucsai lakosokáltal készíttettek azok. A kutak hordókból voltak csinálva; kettõt ki tudtak tisztítani, és azokban vasfazekakat és vederre való vas abroncsokat találtak, de a harmadikat a kiállhatat-lan hidegség miatt ki nem tisztíthatván, abbahagyták. Ide-haza a helységben is az ivóvíz dolgában oly nagy szorultság volt (nem lévén még akkor ivókutak, mint most), hogy arétségeken szerte, a láplyukakat kellett keresniük, és csakazokból kaphattak maguknak messzirõl ivóvizet. Ezen nagy szárazságokban is azonban itt a rétes helyeken termett elégtakarmány, úgyhogy Szentesrõl, és más vidéki helyekrõl széltirejöttek ide akkor marhákat teleltetni. 1817-ben az árvizekmegszûnvén, ismét szárazra kezdett az idõ fordulni, és aprán-ként annyira kiszáradt a Berettyó, hogy 1824-ben a Berettyó árkának közepette a tekintetes nemes vármegye egy kanálistkészíttetett a víznek a rétbõl leendõ lecsapolására, a közelesõ helységekbõl hajtatván e munkára a lakosokat. Ugyan-csak az 1824. és 1825. esztendõkben a Sárrét túlsó részérefekvõ Bihar vármegyei helyek Bakonszegtõl fogva egészBucsáig a réten keresztül 3–4 öles irtásokat tettek a vizekszabad lefolyására. Ezek a szárazabb esztendõk tartottak1830-ig, amikor ismét nagy havazások lettek. 1836-ban ismétrettentõ szárazság volt, de csak a takarmányra és termésrenézve. A takarmányra nézve különösen oly nagy volt ez,hogy a Sárrétet általában kaszálták, és nádból kellett kévékbekötött takarmányt csinálni, másutt pedig az egész határbansehol sem lehetett kaszálni, aminek aztán ismét micsoda veszedelmes következése lett marháinkra nézve, oda alábbmeg fogjuk látni, a marhadögrõl szólandó numerus alatt. A termés is a rekkenõ és tartós aszály miatt igen-igen szûkés silány volt. Csordáink és gulyáink is csaknem végsõ pusz-tulásra jutottak, sok helyeken pedig a legelõ nemléte miattszéjjel is verõdtek. Egyébiránt a Berettyó ekkor nem száradtki, és a kanálisokban volt elég víz." Gacsári Krónika

A mai nap szerencsésen végződik, 8,4mm-t mutat a műszer...3-szor ennyi is elfért volna, de ennek is nagyon örülök...