Na gyorsan befejezem itt, mert kivágott a limitből és én is elvágódok lassan.
Az előző komment utolsó képén a fehérpettyes-álcsüngőlepke hernyóinak tömeges gradációja látható. Egy kvadrátban (négyzetméteren) 20-25 darabot is számoltunk. Simán ilyen tömegben átteleltek ezen a "nemtelen nem telen".
Látszólag nem gond, nem lombfogyasztók, mint a tölgyaraszolók, vagy a tölgybúcsújáróék. (Azoktól mentsen az ég, nem fakadna itt semmi tavasszal.)
De olyan éhesek, hogy a korhadékká vált, bomló avart rágják. Hamarosan rájönnek, hogy a zöld, friss moha sokkal jobb. (Eleve lágyszárú fogyasztók - pl. a már bújó árvacsalán, kereklevelű repcsény a tápnövény) Csak addig a cseresek lábain a vastag zöld "frotírzoknikat" jó meglehet zabálni ilyen tömegben, amely nagyon fontos vízpufferelő, vízvisszatartó és vízmegtartó "társszerve" a csernek, épp a tönkjét borítva, akár fél-méter magasságig is.

Aztán feb. 26-án ettől is hanyatt dőlök. Lomba fakad az egybibéjű galagonya. Hogy mi van? Mint amikor szeptemberben a kóróvá égett csercsemeték tavaszi hajtásokat hoztak tavaly. Csak pepitában.
 

beillesztett kép



Május-júniusban virágzik, április elején kezd el tőlük zöldellni, ha tömegesen jele vannak a cserjeszintben, a cseres, vagy a kocsánytalan tölgyes erdő.

Jó ideje szajkózom szakmai körökben, hogy felesleges az Alpesekbe járkálni és csodálkozni: Nekünk az erdők a gleccsereink!
Laikusként elkirándulgatva, szuper itt a tavasz, és ha az össz erdőképre nézünk nincs is semmi baj. Elsőre, felületesen, ismeretek nélkül. De ha a szakember közelebb hajol(....na már végre!!), akkor soha nem tapasztalt furcsaságok összességét látná. Egy-egy időnként előfordult, de, hogy kb. 2021 ősze óta nincs megállás, annak épp 2022 és a mostani 2023-as  folyamatok a legbiztosabb jelei.
És ennek alapvetően abiotikus oka az időjárási elemek megváltozásával az erdőklíma tartós átalakulása. A kezdetben kis lépések (pl. tölgycsúcsszáradás), itt-ott történő események (extrém mértékű ónos esők jégtörései) összeadódtak nagy térségi jellemzőkké az erdőállományokban. És mivel ez egy bonyolult ökoszisztéma-rendszer, így egyik biotikus (biológiai) erdőkár éri a másikat szépen sorban, szerte az ország erdeiben. Ez a kárnyomás (pl. bükk álgesztesedés, magas-körís hajtáspusztulás, a cser új vörös bakteriális kéreg elhalása, a tölgycsipkés-poloska tömeges terjedése, és végtelen a kár- és kórokozók sora). Ezért kell már erdőegészségügyről beszélni, erdővédelem helyett.
Akit érdekel 2022-ről erdész szemmel egy az erdész szakmának szóló "klímatávirat" az lapozzon bele az Erdészei Lapok januári lapszámába. Sokat nem is kell. Rögtön a belső borító oldalon a Fény-Kép-Ész rovat. Szívből ajánlom, tanulságos.
Itt érhető el:
 Link