Október végén gazdája lettem egy edición seleccionada Bolivar Tubos No2-nek (ez egy kubai, kézzel készített szivar, melyek családjának a 2020-as “kovidhiszti” óta hódolok). Mivel ez egy legkevésbé sem átlagos darab, és ezeknek elfogyaztását a kedvelőik körében egy-egy jeles eseményhez kötik, en azzal a
megfontolással  vásároltam, hogy az idei télen az első igazi komótos havazás idején kiülök a teraszra (vagy csak hanyagul nekitámaszkodva az autónak, valami csendes hegyen) és egy laza Sauska 7-es cuve társáságában így 4-en elleszünk egy-két órát a téli szezon első havazását, és Tél tábornok első látvanyos hadműveletét ünnepelve. Mindenhová magammal vittem a kocsiban, hátha… Erre ma, a tél utolsó napján a modellek felett rökönyöve átadtam testét a szájüregi- gége- és tüdőráknak. Kezdjenek vele, amit akarnak, de itt már én nem veszem hasznát arra, amire rendeltetett szomoru Legyen bármi is márciusba/áprilisban, sajon ez az élmény már nem jön velemeso

Most pedig átmegyek a Zeneszobába és búfelejtés gyanánt leszedálom magam laza