Meteorológiai társalgó

Dehogy egészen egzakt és ne csak liraian terjengős legyek. A terepet odafenn, ahol a kishölgy közlekedett, kb. így kell elképzelni a múlt hétvégén.

Meg így:

Ha csak normál, tök általános utcai farmer van rajta - ne talán még egy leggings-et vagy mi a búbánatot is húz alá (semmi high tech cucc, de még Decathlonos kategória se - amivel nincs is semmi baj, ha már kiállta a használat próbáját - akkor nem az egész lába, combtőtől a talpáig szenved másodfokú fagyási sérülést, hanem csak a lábfeje fagy el erősebben, ami nem ugyanaz a kategória. Olyan fájdalmai voltak, hogy menni nem tudott, úgy vonszolták ki az Égés-bérc nyiladékig, ahol már alpesi mentőszánban kellett lehámolni, az elsősegély után. A Múzeum körúton elvacoghat két antikvárium között a virgácsaival egy szövetnadrágban, de itt kb. az első tíz percben a szövetanyag a vizes hó teljes víztartalmát mint egy szivacs felvette és a leadott, de egyre alacsonyabb testhője miatt a szövetanyag sajátosságaiból eredően, csurom túlhűlt vizes (vagyis fagypont alatti) maradt. Egy farmeren, ahogy Palui is említette a 2007-es emlékeiben, mivel sűrű szövésű, alapvetően munkaruházatnak tervezett ruhadarab, hajlamosabb a mély hóban fagyott jégkéreg képződni és felrakódni a lábszáradra, ha nincs kamáslid. Ez egyben furcsa mód de egy fajta szigetelés is, még ha per pillanata nem is úgy érzed. (A 90-es évek elején mivel nem volt más, én is egy mezei Casuccit hordtam, de alatta eredeti poprádi Priorban vett csehszlovák gyapjú hegymászó térdzokni volt, ami jól ismerten vizesen is melegít. Bár az első mély havas jégszobor élmény után anyám volt kedves orkánanyagból házi lábszárvédőt kreálni. Egész jól bevált. Tehát a ruha jellege, minősége a hivatalos műveleti jelentés alapján is, nagyon számított a fagyás súlyossága kapcsán. Nem véletlen, hogy levarázsolták róla és többszörösen melegítőfólia rétegekbe tekerték mint egy múmiát kb.. A cipőjét pedig inkább hagyjuk, a hegymentőseink fotói alapján még a boltba leugrást is megondolnám urbánus közegben. Tény ,hogy a hölgy nem egy kiránduló típus, de a kísérője nem volt teljesen gyakorlatlan, se felszerelés nélküli. (Ez az igazán bájos....)

A riasztásaink eredményességét meg magunk is, mint professzionális állami szervezet - egy állami erdőkezelő nem éppen foxi-maxik gyülekezet -  visszamérjük a Hegyimentők műveleti jelentésein keresztül. Bár tízezer ember körüli látogató kóválygott az első kritikus hétvégén, a fele általa sose ismert NHH-an, mert a Kékes le volt zárva, Dobogókő meg elesett - sokan onnan jöttek át -, sikerült annyit elérni, hogy a nagy része este levonult, a nem nagy kihívásokat jelentő, taposott nyomvájús üzemi úton, míg másokat sikerült lebeszélni, hogy este 5-kor nekivágjanak a Cseresznyfa rakodótól. Vagyis semmi sem felesleges, ha csak egy emberrel is kevesebb kerül bajba, már megérte. Azon a hétvégén két, este elkeveredett, kimerült, átfagyott kirándulót sikerült megtalálni és kimenteni.

A következő hétvégén már erőteljesebben és jobban összehangoltan kommunikáltunk, kihasználva a gyors közösségi média felületek adta lehetőségeket, hogy szombaton ne gyertek, tervezzétek át vasárnapra. Ha a Börzsöny is kap a Dunántúli 100-sokból, akkor le is zártuk volna a NHH feé tartó úvonalakat, ahogy az Egererdő  a hozzá tartó Kékestetőt. Ezt az erdőtörvény simán lehetővé teszi.  (Vis major)
Ennek köszönhetően a hegyimentő jelentés alapján alig háromtucatnyi, vizsonylag gyakorlottabb merészkedett fel főleg, mert egy ideiig az NHH keleti fele szélárnyékban volt. Aztán az erősősdő esti hidegbetörés le is tisztitotta a hegyet, mert már átbukott a gerincen.

Link

És miínusz 7 fokban ez volt egy laza mínusz huszas, husznötös hőérzet. Így "csak" egyetlen mentés maradt a mát részletezett párocska, akik visszafele a Csóványosról elvéreztek a hóviharban.
Remélem hogy komolyabb károsodás nélkül megúszta, bár a kékes-fekete lába nem éppen erre utalt...de reménkedjünk....