"... Az 1863-as aszály egyébként már 1862 év őszén elkezdődött, ami miatt a földeket nem lehetett rendesen megművelni, és már az elvetett mag sem kapta meg a kellő nedvességet. A gazdák a téli csapadékban bíztak, de 1862/63 tele az Alföldön száraz maradt, számottevő hó nem esett. Györffy Lajos ,,A nagy ínség 1863-ban” című művében így emlékezik: „ a Nagykunságban nem hozott esőt a korai tavasz sem s a kegyetlen csapadék nélküli tél után az őszi vetések alig mutattak valamit, a tavaszi pedig ki sem kelt ...A hallatlan nagy szárazság már kora tavasszal éreztette borzasztó mivoltát. A jószágok már a tél folyamán felélték a még megmaradt száraz takarmányt s igyekezett volna mindenki az állatokat minél előbb kiverni a legelőre. Április elején ki is verik a jószágokat, abban a reményben, hogy majd csak megindul a mező, azonban a lesoványodott, erőtlen jószágok csak a porlepte, kiaszott fű gyökerén tengődtek, míg végre a gazdák belátták, hogy hiába minden remény, eső nem esik, s az idén nem zöldül ki a fű.”

Link