Nincs gyerekem, de én is voltam gyerek. Örültem neki, ha esik a hó, de akkor is boldog voltam, amikor enyheség volt...ugyanolyan boldogan játszottam. Eszembe nem jutott, hogy ez az időjárás nem normális, hanem csak azt éreztem, hogy jó kint játszani, mert gyerek voltam. A szüleim pedig nem nyomasztottak azzal, hogy hogy képzelem jól érezni magam, miközben az átlaghőmérséklet anomália +6 fokos... eközben én meg boldogan játszok kint ebben a pocsék időjárásban?!?!?!? Ilyenkor nem szánkóztam, hanem fociztam a többiekkel és egy picit sem vont le az egész ennek a pillanatnyi élvezeti értékéből. Aztán amikor esett 30 cm hó... akkor boldogan szánkóztam a többiekkel ugyancsak. Amire emlékszem és biztosan nem szerettem: szürke köd, szakadó eső, hideg szél. Attól még, hogy valakinek van gyereke... nem kell nagy mellénnyel mindent tudó expertnek lenni...  a saját gyerek(ek) még nem jelenti(k) azt, hogy az összes gyerek tök egyforma., de azt se, hogy minden létező gyereknek a preferenciáit kisujjból fogod tudni. Persze az sem mindegy, hogy hány éves vagy... mikor kezd kialakulni a saját ízlésed az időjárással kapcsolatban, bár ez is nagyban függ attól, hogy a TV-ben mit látsz vagy mit tanítanak neked a szüleid.