Hazafelé úton az üllő  résén láttam rá a ragyogó felhőtornyokra ÉNy felé. Kosztolányi jutott az eszembe:

Egy csipkefátyol látszott, amint a távol
homályból gyémántosan aláfoly,
...az égbe bál van,  minden este bál van,
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)
Amúgy a verset Ő is egy mostanihoz hasonló trópusi éjszakán / reggelen  írhatta...