A GFS esetén az Atlanti-óceán feletti ciklon sokkal inkább keletre préseli a gerincet most, szóval annak a mélységén és helyzetén is múlnak a dolgok, elég összetett dolgokkal kell most a modelleknek megbirkózni.  Ez amit látsz ómega-helyzetnek nevezhető, két oldalán nyomási teknők, zárt izohipszájú ciklonok. Ilyen helyzet okozza nyáron a gerinc centrális területein a legkomolyabb hőhullámokat és szárazságot, ugyanis másként fogalmazva szinte helyben álldogáló, stacionárius gerincként is leírható magas szélességekig felnyúlva.
Sok múlik azon, hogy a teknőhöz közel, vagy a teknőben, illetve a gerinchez közel,  vagy a gerinc centrális régiójában helyezkedünk el. 

Az ECM az lájtosabb talán, viszont a GFS mostanság jobban fogja a marko-helyzetet úgy vettem észre, még akkor is ha az operatív csapong hosszabb távon. Míg az ECM néhány napja 34-37 fokot várt a jövő hét első napjaira, közepére, addig a GFS szépen adta a kontinentális beáramlást az AC előoldalán és az AC hidat. Az ECM teknő előoldalon ránk húzta a szaharát és tipikus délnyugati melegadvekciót számított. Úgyhogy érdemes ezeket is szemügyre venni a két királyi modell kapcsán, hogy a GFS újabban jobban teljesít ezen a téren.

Egy biztos, hogy a nyár csúcsára járunk naptárilag is, a hét eleji kisebb visszaesés, átmeneti hidegfront sok vizet nem fog kavarni az ország nagy részén még mindig így látszik.
A friss ECM alapján egy-két napos visszaesést leszámítva, elérne minket a meleg levegő a jövő hét második felétől, de persze szolídabb formában. Ez alapján mérsékelt kánikula, 30-34 fok közötti csúcsokkal durván a melegebb napokon, kissé élénk északi, északkeleti légáramlással.

Ami már minket nem érint, de szóvá kell tenni, hogy Nyugat- és Észak-Európában viszont extrém meleg köszönt be és ebben nincs érdemi változás a modelleken, a Skandinávoknál konzerválódhat is tartósan a hőség.